Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Palotay László: A modern hitetlenek, megcáfolva kiváló bölcsek által

374

PALOTA Y LÁSZLÓ.

felett énekeltek. Ha ez állapot sokáig tartott volna. Paris romba hever jelvényéül annak: mivé válik a vallás nélküli nép és társadalom.

Hasonló katasztrófától tarthatnánk, ha a modern, sza- hadon gondolkozó hitetlen bölcselők elve a társadalomban viszhangra találna, t. i. nincs Isten, nem kell vallás, a lélek meghal, nincsen túlvilág, ítélet, mennyország, pokol, mely elv mennyire absurd és hová vezet׳, a cáfolat után megíté- lését a türelmes olvasóra bízzuk.

Végezetre a hitetlen és hitközönyös bölcselőknek azt mondjuk: bölcselőkhöz nem illő dolog nevetni, tagadni és gúnyolódni, hanem alapos okokkal kellene beigazolni vallás hitágazatainak szükségtelenségét és hamisságát, vagy ellenvéleményükről lemondani. A hitágazatok hamisságát, szüksógletességét beigazolni képtelenek, tehát a régi közös érzelem, pogány bölcselők és hitetlen tudósok állításaival szemben el kell ismerni hibájukat és letenni a fegyvert; vagy legalább magánvéleményük felett kételkedve, az okosságnak szabályait követni. Az okosság tanítja: kétely- ben a biztosabb rész választandó. Az örök boldog jó, vág}־ büntetésnek dolgában, melyik a biztosabb rész'? Csalhatat- lan az, melyet a józan ész és közös érzelem, a pogány böl- esek és hitetlen tudósok hirdetnek, t. i. szükséges a vallás, van túl világi lét. lelkünk jó és erényes legyen, a bűnt kerüljük, hogy jutalom és nem büntetésben részesüljünk, mert lelkünk halhatatlan. Ha a modern hitetlen bölcsek e tanácsot el nem fogadják, bármily észbeli tehetség és tudó- mánynyal is bírnak, előttünk: esztelen oktalanok.

Azon időt éljük, melyről az apostol mondja: »exurgent viri loquentes perversa«, minthogy a vallástalan, erkölcstelen nézetek irton, útfélen hirdettetnek; és vannak Antikrisztu- sok, vagyis Krisztusnak, hitének és az Evangéliumnak ellenségei, tehát azon kell lennünk, hogy a csábításnak hálóját kikerüljük, »neme vos seducat« erősek lévén a hit- ben. Ragaszkodni kell tehát ahhoz, és mint legdrágább kincset féltékenyen őrizni, nehogy az szÍAreinkből kiirtatva elraboltassék, mint amely többet ér minden gazdagságnál.