Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Theologus: Schlauch biboros mint hittudós

SCHLAUCH BÍBOROS MINT HITTUDÓS.

325

gosságtól«. »Mások önmaguknak tanulnak, a pap magának és a népnek.« »Mi tagadás benne, és ez szomorú jelenség, a világ ma nem hajt a theológikus érvelésekre,, hacsak nem támogatják azokat a profán tudományok bő tárházából vett ismeretek. . . . Örökre igaz marad, hogy az áltudomány Istentől elvezet, ellenben a valódi tudomány a szellemeket az ismeretek egyedüli kutforrásához vezeti.« »Az egyház mindig szigorúan ragaszkodott saját elveihez, de a mód- szerben, mely által elveit terjesztette, mindig a kor széllé- méhez és a különféle igényekhez alkalmazkodott.« A pogány bölcselők ellenében felállította a keresztény bölcselőket . . . »Tudomány és hit, egymással szövetkezve, olybá tekintetett, mint a pogány tudományosságnak legveszélyesebb ellensége.« »Ki kell bontanunk a tudomány zászlaját, hogy a hit és tudomány pajzsával felvértezve, visszahódítsuk azokat, akiket a kor viszontagságai tőlünk elszakítottak; hogy bebizonyít- suk, hogy a kereszténység és a tudományok haladása közt nincsen ellentét; hogy a nyomor, a nyugtalanság és korunk szenvedései azért sokasodtak meg, mert az istenséget kikü- szöbölik a tudományból, mert a vallást elhanyagolják oly- annyira, hogy az emberiség azon az úton, melyen ma halad, oda fog jutni, hogy helyzete szánalmasabb lett mint az oktalan állatoké.«

Kernekül festi továbbá Schlauch bíboros, még mint szatmári püspök, az egyén, család és állam siralmas állapotát vallás nélkül s a vallás megnyugtató, megnemesítő és meg- szilárdító erejét minden téren, azon remek beszédében, melyet 1884. évben, mint a sz. László társulat elnöke, annak közgyűlésén tartott s melyben mint dicsőségesen uralkodó szentatyánk eszméinek és törekvéseinek méltó tolmácsolója lép fel. (Kibékülése az egyénnek és családnak a vallással s az államnak az egyházzal.) Korunk haladása, mondja a tudós főpap, nem a nyugodt haladás, hanem a lázas és romboló felforgatás. Kincs már sehol bizonyosság, sem erkölcsi szi- lárdság, sem jellem. Az embereken a szkepsis uralkodik s Renannal szólva »kínozzák magukat, hogy atheusoknak látszassanak, de: nem sikerül ez nekik«. E zűrzavarban