Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Theologus: Schlauch biboros mint hittudós

326

SCHLAUCH BÍBOROS MINT HITTUDÓS.

delejtű és támpont csak a keresztény hit és morál lehet. »A tudomány nagy kincs, de oly kincs, melynek birtokából az emberiség óriási többsége ki van zárva; de a vallás az emberiség közvagyona. A tudomány időnkinti vívmányai a régi kultúrákkal több Ízben el lettek temetve; a vallás túlélte valamennyit és nem veszett el s nem fog elveszni, mig ember lesz a földön, mert létével összenőtt«. A divatos világnézetek nem újak; éltek azok már a múltban s elte- mette őket a keresztény civilizáció. »Aknamunkát végeznek mindnyájan : a tudós, aki örült theoriáit világgá bocsátotta: a társadalom, mely azokat befogadja; az új világnézet fana- tikusa, aki a theoriát az életbe átülteti.« Mindezek ellenében a katholicizmusnak kell az elrabolt nyugalmat, a megzavart összhangzatot, a komoly erkölcsi meggyőződést a szivekbe csepegtetni. A civilizáció törvényes gyermeke az evange- búmnak. Ami a civilizációban életrevaló, az megmarad; ami haszontalan foszlány és ékítmény, az úgyis le fog hullani. Az egyház nehezen nélkülözheti az állam támoga- tását; viszont az állam is rászorul az egyházra. A kettő kölcsönös támogatásra van utalva. A »szabad egyház szabad államban« egyházpolitikai non-sens. Az államnak harca az egyházzal és viszont, felforgatása a természet rendének, melyet elkerülni az egyiknek épen úgy érdeke, mint a másiknak. Állam és egyház a maga körében a másiktól független. Az egyház és állam közti viszony nem a hatalom, hanem a társadalmi béke kérdése.

1887-ben az isteni gondviselés sz. László megyéjének élére állította Szatmár tudós püspökét. A nagyváradi pap- sághoz intézett székfoglaló beszéd méltó párja, sok tekin- tetben mintegy kiegészítője, a szatmári székfoglalónak. . I papság teendőiről szólt a beszéd, s a korunkbeli papság teendői közt a világi és különösen az egyházi tudomány műveléséről. A cselekvés az elveken nyugszik; a papi élet a pap sziklaszilárd hitén; a pap hite pedig az Isten kegyel- mén kívül a hitigazságok tudományos ismeretén és az ellen- vetések alapos cáfolatán. E végre a theologián kívül a történet és természettudományok alapos tanulmányozását