Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Dr. Ochaba A. János: A test feltámadása ellen felhozott nehézségekről
20 OCHABA A. JÁNOS részek azonosságának visszaállításánál; mert a csontállo- mány, valamint a hústömeg is, egy külön-külön egészet képez az emberi testben; s eszerint ha a feltámadásnál a csontok azon anyagokból képződnének, melyekből a hús állott vagy viszont, akkor az egyes testrészek azonosságá- ról szó sem lehetne; miért is okvetlenül szükséges, hogy feltámadáskor a test nem egytermészetű részeinek vissza- állításánál, mindenik az ö saját ugyanegy természetű anyag- részecskéiből keletkezzék. Végre ami a test mellékes részeit, milyenek: a hajzat és körmök vagy más efféléket illeti, az angyali hittudós rigy nyilatkozik, hogy ezeknek az eredetiektől különböző anyag- részecskékből való visszaállítása, — a feltámadást tágabb értelemben véve — nem ellenkezik ugyan a teljes emberi szervezet azonosságával, bár illő, hogy ezek újból is régi anyagrészecskéikből képezve legyenek.1 Suarez azonban szent Tamás eme külömbségtételét az emberi szervezetben semmiképen sem helyesli és állítja: hogy az emberi szervezetben nem léteznek különböző tér- mészetű, illetőleg lényegre nézve, különböző alkotórészek; igaz ugyan — folytatja — hogy az emberi test különböző részekből áll, de ezen különbség nem lényegi. írja ugyanis: 5Nam quamvis hae partes dicantur diversarum rationum, hoc solum est quoad dispositiones et accidentia, nam in substantiali compositione non differunt.« 1 2 Mindazonáltal Suarez állításának e tekintetben nem- csak az angyali tudós és vele számos szent atya és hittudós, hanem a természettudomány is határozottan ellentmond. Az embertan határozottan tanítja, hogy az emberi test egyes részei, igy: a hús, zsiradék, csont, idegek stb. lényegileg különböznek egymástól; ugyanerről bizonyságot tesz a vegy- tan is, mely azt tanítja, hogy az emberi szervezet kivált- képen három alkotó részből áll, úgymint.• hús, zsiradék és csontállományból. A hús szerves jellegű anyagok vegyi 1 S. Thom. Suppl. qu. 83. a. 4 et 5. 2 Suares. Dísp. 44. sect. 2. n. 9. et squ.
