Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Rónai István: Válasz az »Apróságok« 2. pontjára

A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE.

VÁLASZ AZ »APRÓSAG-OK« 2. PONTJÁRA.

(1896. márciusi számhoz.)

Teljes elismeréssel adózom a H. F. nagyérdemű szer- Ijesztőjének azért a minden dicséretre érdemes eljárásért, amelylyel folyóiratának III. rovatában állandó tért nyitott az »Apróságok« c. rövidebb közleményeknek. Jól esik ezt kinyilatkoztatnom, a nélkül, hogy magának az újításnak hasznát és értékét bővebben fejtegetni és érdemlegesen vitatni szükségesnek tartanám.

E helyett válaszolok röviden a H. F. márciusi számá- nak 2. pontja alatt közölt kérdésekre.

a) Az »újonc«, szó tényleg rosszul képzett szó ép úgy mint a tanonc vagy a futonc stb. Én »kezdő«-nek monda- nám akár így személyi főnévi alakjában, akár a közelebbről meghatározandó szó jelzéseképen ilyformán: kezdő klerikus (papnövendék, papjelölt) s kezdő hittanuló, kezdő szerzetes, vagy a kezdő klerikusok (papnövendékek) stb. oktatója.

Már a neophyta vagy a katechumen szavak —- a nekik megfelelő magyar kifej ezés hiányában — meghagyan- dók ; mert sem a hitújonc, sem a hitben ríj . . . stb. nem megfelelő, sem alakilag, sem tartalmilag.

III.