Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Rónai István: Válasz az »Apróságok« 2. pontjára

294

A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE.

h) A »kontemplál« szónak megvan a maga helyes magyar kifejezése, t. i.: meggondol, megfontol. Ennek meg- . felelőleg az egész kérdésbe tett kifejezés ilyen alakot öltene magára : Ezt én nem így gondoltam vagy fontoltam meg. S hogy a »kontemplál«־nak megfelelő belső szemlélődés még jobban kifejezésre jusson, hozzá tenném: magamban. Tehát: Ezt én nem így gondolom magamban, vágj7: Erről én nem ilyen fogalmakat alkotok magamnak.

c) »Nem reflektálok erre vagy arra«, egyszerűen ezzel helyettesítendő: Nem térek vissza erre vagy arra a do- logra. — Nem térek ki, nem vetek ügyet reá. - Kihagyom a számításból. — Nem fűzök hozzá gondolatokat . . . stb. Es e kifejezések megállhatnak, akár a léleknek tisztán belső működéséről legyen szó a »reflektál« kifejezésnek böl- cseleti értelmében, — akár, amint azt fel méltóztatott hozni, a közhasználatban való alkalmazását vegyük ügye- lembe.

(I) »Korrektivum« — helyesbítés, kiigazítás.

Valaminek a korrektivuma — valaminek a helyesbí- tése, helyesbített, javított kiadása; néha zsinórmértéke, irá- nyitója.

<') A »classicus« szóra vonatkozólag kissé bővebb ma- gyarázat szükséges.

Ez a kifejezés két értelemben szokott használtatni. — Szorosabb értelemben az ókori, különösen a görög és római műveltség — nyelv és művészet — jelzésére szolgál. Ily értelemben e kifejezés, — amennyiben egy egész korszakot és rendszert jelöl meg, — szerintem, bajosan pótolható tős- gyökeres magyar szóval és így magyar írásmód szerint klasszikus-nak írható.

Tágabb értelemben véve mindazt, ami emberileg tekintve tökéletes és kifejlett, vagy legalább a tökéletességnek ma- gasabb fokán áll, klasszikusnak mondjuk per analogiam a régi ,— ma is megbámult — tökéleteshez való viszonya szerint. Ez utóbbi értelemben a »klasszikus« szó már pótol- ható a tökéletes, nagyszerű, kiváló stb. magyar szavakkal és kifejezésekkel. — így például: