Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
K-y M-ly: A római német-magyar intézet szünidei rendje
A KÓMÁI NÉMET- MAGYAR INTÉZET SZÜNIDEI RENDJE. 257 az átélt élmények százszori megliányása; innét azután, hogy oly várva várt az a szabadulás órája a szemináriumtól, oly nehéz az az elválás az otthontól és oly vontatott az a szeptemberi beköszöntés a szemináriumba; innét azután az a lassanként beszivárgott nézet, hogy sokan a szünidőt mint- egy legényéletnek tekintik, s nem ritkán ezen felfogáshoz mérten élnek is, mert nincs senki, ki a növendékeket akár a fegyelmi szabályok betartására sürgesse, akár foglalkozásra szorítsa s így misem következésszerűbb, minthogy a szünidő inkább relaxandis, mint recreandis animis fordíttatik, nem mintha a növendékek lelkiismeretlenek lennének, hanem mert e korban a természet sokkal gyarlóbb, sokkal törékenyebb, semhogy támasz nélkül biztosan kitartaná; innét azután végül az a nagy hátrány, hogy a nevelés sehogysem lehet egész, mert amit tíz hónap munkája épít, azt két hónap szabadsága meg- rongálja, úgy hogy a lelkivezető csak sisiphusi dolgot végez. Ami az intézet házi rendjét illeti, az abban az egy- ben összpontosul, hogy a növendékeknek minél változató- sabb, de mindig illedelmes szórakozásuk legyen. A »separatio camerarum«, vagyis a hittan- és bölcselet- tan hallgatóinak két szakasza közt fennálló - elkiilönzés itt is érvényben van, mint Rómában, csakhogy itt a szünidő- ben mégis sokkal többször közlekedhetnek a növendékek egymással, mint évközben. Ez megvan hazai papnevelőinkben is, hogy a nagy szeminárium és a kis szeminárium növendékei nem társa- lóghatnak közönségesen egymással: s ez mindenesetre elő- segíti azt, hogy a kölcsönös tisztelet és a testvéri szeretet, mely mindig egymásnak jó példát adni és azt követni igyek- szik, minél krisztusibb szellemben kifejlődjék és alapja legyen a jövőben oly szükséges egymásiránti becsülósnek és hozzá még ez a szakasz különbség egyik legjobb mód arra, hogy a pajtáskodásnak útját vágja. De míg Rómában minden növendék magányosan lakik egy szobában, addig a villán ketten bírnak egy szobát. Sokan azon hiszemben vannak, mintha a magányos lakás a fiatal ember kifejlődésére egyoldalúlag hatna. Ott, Hittudományi Folyóirat. 1897. 17
