Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
K-y M-ly: A római német-magyar intézet szünidei rendje
éves vallásháború történetét s Ítéletét a kereszténységről a következő szavakkal mondja ki: »A kereszténység barbárság.«1 Csak rövid, szaggatott vázlatot adtunk a mászulmán irodalomnak e legújabb, híres termékéről, de ebből is meg- ítélhetjük, hogy minő vólemónynyel van a kereszténységről a műveltebb, orthodox muszulmán közönség. Ámde még ez állapottal szemben is emlékezetünkben van Üdvözítőnk szava : Bízzatok, én meggyőztem a világot.« (János 16, 33.) Győr. Dk. Karácson Imre. A RÓMAI NÉMET-MAGYAR INTÉZET SZÜNIDEI RENDJE. A papnevelés újjászervezésében a kérdések kérdése és az újjászervezés sikeres megoldásának Achiles-sarka a szün- idő helyes berendezése marad. Módot találni talán nem is oly nehéz, de azt a gyakor- latban keresztül vinni: ez a bökkenő. Még a múlt évben történt utalás e rovat alatt a római német-magyar intézetre, melynek szünidő-beosztása minden papnevelő-intézetnek mintául szolgálhat; én most rövid átnézetet óhajtok csak az alábbiakban adni erről a szünidő-rendszerről. A növendékek szünidejük legnagyobb részét, két tel- jes hónapot saját villájukon töltenek, ugyanazon fegyelmi szabályok mellett, mint az iskolai évben; eltérés csupán a házi rendben van, mert mint a fegyelmi szabályok halha- tatlan szerzője sz. Ignác, magát kifejezte: tempus vacationum non relaxandis sed recreandis animis esse datum, s ezért a fegyelem alól az ember soha és seholsem vonhatja ki magát. íme mindjárt egy nagyon is felötlő eltérés hazai viszo- nyainkkal szemben! Nálunk a tulajdonképeni szünidő fogalma elválaszthatatlan a hazamenéstől. Az iskolai év két utolsó hónapja csupa tervezgetés a szünidőre s az első két hónap 1 568. lapon: , «lULaa-w•.:־־. y /•/־'־■' y 256 A RÓMAI NÉMET-MAGYAR INTÉZET SZÜNIDEI RENDJE.
