Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kováts Sándor: A Szentírás Tárkányi-féle szövegéről
188 K0VÁT8 SÁNDOR olyan sajátos kifejezésekről, melyek sajátos, a mieink előtt isme- tetlen szokásokon alapulnak pl. ךיד ז־שה talaj donkóp den Bogen treten, mert lábukkal feszítették az íjj at, hasonlókép ךיד ץח Ps. 58. 8. szóról-szóra den Pfeil treten, természetesen spannen-nel fordítandó. Ilyen esetekben a fordító oda törek- vend, hogy legalább lehetőleg megközelítse az eredetit, főszabály marad, hogy ne vigyen bele olyat, ami az ere- detiben nincs, és ne hagyjon ki olyat, ami ott benn van. II. A másik főszabály, hogy a fordítás tulajdonkép csak szót tesz szó helyébe, tehát nem elég csak egyáltalán a tartalmat híven visszaadni, hanem minden szót s a mon- datszerkezetet is lehetőleg híven kell visszaadni. De mint- hogy a bibliai nyelvek a mieinktől nyelvtanilag és mondat- tanilag erősen elütnek, más szellemük van, azért ezt a sza- bályt is közelebbről kell meghatározni, illetve kénytelenek vagyunk megszorítani, 1. természetes, hogy az eredeti u. a. szavát nem kell mindig u. a. szóval fordítani, ha más helyen más értelme van, pl. דוד Lev. 10, 4 és 20, 20, atyai nagybátyja; másutt: dilectus, amicus; másutt: amores.1 De megfordítva az is helytelen, u. a. szót máskép fordí- tani, holott u. a. értelme van pl. עמ Ps. 1, 4, Spreu Is. 39. 5. Staub (Luther), 2. minden nyelvnek megvannak a maga nyelv- és mondattani sajátosságai, hiba volna ezeket szóról- szóra fordítani, pl. Gén. 1,8, und Gott rief der feste Him- mel, így Aquilas. Megfordítva az is hiba, a mondatszerke- zetet szükség nélkül megváltoztatni pl. Gén. 21, 6. Zum Lachen ist es, was mir Gott gethan hatt (van Ess), helye- sen: Lachen hat mir Gott bereitet. E szabálynak nagy jelentősége van a Vulgatára nézve is, a melynek igeidőit nem a latin, hanem a héber mondattan szabályai szerint kell felfogni és fordítani pl. íz. 1,12. cum veniretis . . . ut ambularetis. Allioli helyesen: wenn ihr kommet . . . dass ihr tretet; ellenben Job. 5, 4. longe íient, helytelenül: Perne wer- den sein, helyesen: Perne sind (Loch-ßeischl), még jobb: Pern blieben (Delitzsch), Tárk. is: messze lesznek. Ps. 10, 4, L. Buxtorff Lexicon s. v.
