Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Rónai István: A vallástalanságnak alapokai

A VALLÁSTALANSÁGNAK ALAP-OKAI.

141

azon célra szolgáló, természetükre azonban különböző képes- ségekkel felruházott lény.

Test és lélek — külön átlag és külön tulajdonság, — külön képesség és külön működés; de egy és ugyanazon lényeg és természet, — egy alany és személyiség. Külön,, közelebbi rendeltetése van a testnek s külön rendeltetése van a léleknek. És mind a kettőnek végcélja mégis egy és ugyanaz. A testnek időhöz kötött rendeltetése, hogy a leg- alkalmasabb orgánuma legyen a léleknek; s a léleknek ren- deltetése, hogy alakot és életet adjon a testnek. Mind a kettőnek pedig együttesen végcélja és örök rendeltetése, hogy hódoljon a legfőbb Lény akaratának, mely őt a semmi- ségből életre szólította s arra őt végtelen jósággal újból képesítette.

Ez az egyedül helyes és józan anthropologia. Más fel- fogás mellett megfejthetetlen titok volna az ember lényege és működése, eredete és célja egyaránt.

Csakis így létesülhet az embernek két rendeltetése s az azok elérésére adott különnemű képességek között a kívánt összhang, mely nélkül — ami pedig lehetetlen — céltalan volna az ember élete.

S ezzel egészen a felvetett kérdés megoldásához jutót- tunk. Mert csak arra kell megfelelnünk:

Mi akadályozza meg az embert kettős rendeltetésének elérésében; vagy mi zavarja meg az összhangot természetes képességeink között egyrészről s ezen képességek s a kettős rendeltetés között más részről.

S akkor felderítettük az okot is, mely az embert val- lási kötelességeinek teljesítésében gátolja, s így vallástalan- ságának előidézője

Erre a kérdésre felelhetnék egy szóval, mondhatnám, hogy természeti gyengeség: annak az említett erkölcsi katasz- tréfának szomorú következménye, amelyet a végtelen .1 óság az örök Igazság rovására nem tüntethetett el egészen. A tái'gy fontossága azonban kissé bővebb megoldást igényel. Bontsuk hát részeire a lélek erőit. Az emberi szellem három irányú tevékenységet fejt ki. Gondolkozik, érez és akar. E három