Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Rónai István: A vallástalanságnak alapokai
138 RÓNAI ISTVÁN Elvégre is megdönthetetlen igazság az, hogy a vilá- gon semmi, még a legjelentéktelenebb dolog sem történik elegendő ok nélkül. Annál kevésbbé ilyen életérdekeinket a legbensőbben érintő jelenség, amelynek a hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Nemcsak okának kell lennie, de sőt az oknak, amely az emberek s az egyes korok erkölcstelen irányának magya- rázatául szolgál, mélyen az emberi természet fenekén kell gyökereznie; mert nem volt idő, amely valamint a vallás szükségességéről, úgy az emberek vallástalanságáról, az igaz- ság elleni botor tusakodásáról is szomorú tapasztalatot ne nyújtott volna. Nem esetleges, itt-ott kivételesen felmerő, múló jelen- ség volt ez, hanem szinte általános, minden kort felölelő makacs törekvés a helyes vallási viszony szétszakítására s a szív igaz érzelmeinek megtévesztésére. Folytonos merénylet ez az embereknek egy óriási tömege részéről az emberi boldogság ellen, amely a szívnek és léleknek Istenhez való helyes viszonyán alapul. Földeríteni azokat az alap-okokat, amelyek a vallásossá!/ teljes érvényesülésének útjában állanak, célja jelen értekező- semnek. A tárgyalandó kérdésnek nagy hordereje s messze kiható fontossága nyilvánvaló. Aktualitása is van, mert — sajnos — a mai kor iránya is jórészt vallástalan s az egyén szempontjából korunk vallástalansága sem bir különös jel- léggel. A társadalmi okok felemlítóse tehát csak mint az egyénben rejlő alapokok korolláriuma szerepelhet. * * * Midőn a vallástalanságnak okait az emberre, mint egyedre való tekintettel teszszük vizsgálódásaink tárgyává, mindenekelőtt egy látszólagos ellentétet kell kiegyenlíte- !lünk, amely — mivel az okok elméletéből gördül elénk — megoldatlanul hagyva, végzetes súlylyal nehezedhetnék reánk s így nagyon is megérdemli figyelmünket.
