Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Rónai István: A vallástalanságnak alapokai

a YÁllástalanság-nak alap-okai.

zon kérdések között, amelyek az embert minden- kor és mindenütt természetszerűleg érdekelték és érdeklik, minden bizonynyal a legelső helyen áll az emberi élet boldogságának nagy kérdése.

Nem volt idő és nem volt kor, amely e nevezetes probléma megfejtéséhez a maga iránya és képessége szerint hozzá ne járult volna. Hozzájárult ahoz vagy positive vagy negative. És nem volt soha emberi lény, kit cselekedetei- ben, tudatosan vagy öntudatlanul, nem a boldogságnak trans- cendentalis ösztöne irányított és vezetett volna úgy, hogy, ha általános vonást keresünk, amelyben a világ minden embere megegyezik, ez a törekvés az, amely a népek nagy társadalmának erkölcsi életében egyetemes kathegoriát képez.

És ennél misem természetesebb. Az ember megszün- nék ember lenni, mihelyt őt létének célja és rendeltetése nem érdekelné s minden erejével annak megfelelni főküte- lességének nem ismerné. Már pedig e nélkül boldogság nem képzelhető.

Ha minden, ami létezik, hogy úgy mondjam, bizonyos életösztön által vezettetve, szükségszerűleg saját 1'endeltetése felé tör: ép úgy az ember, e csodálatos mikrokosmos, ha nem is szükségszerűleg, mert megkülönböztetésül minden más lénytől, mint a teremtés koronája, szabad cselekvési képességgel és önelhatározással van felruházva, kell, hogy