Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Erényi Károly: A szónoklás mestersége
126 l:u f:\VI KÁROLY Elkövetnek szónokaink még egy vastagabb hibát is, mely a legnagyobba׳ valamennyi között! Nagy hiba t. i.. hogy szónokaink igen-igen nagy része nem maga készíti beszédjét, hanem saját ízlése szerint váló- gat a rendelkezésére álló beszédek közt, egyet betanul s el- mondja hallgatóinak. Sajnos, hogy ezen szokás már majd- nem egészen megrögzött papjaink között; faluról-falura, városról-városra vándorolhatunk s merem állítani, hogy 100 között nem találunk 5 szónokot, ki maga készítette beszéd- jével lépne fel a szószékre. Inkább betanulja szóról-szóra az idegen terméket, rabszolgává aljasítja eszét, szívét s minden érzelmét, csakhogy megkímélje magát azon fáradságtól, melybe egy beszéd elkészítése kerülne. De hogy ez a szó- noki beszéd niveaujának emelésére szolgálhat-e? azt tán .senki sem meri állítani. S vájjon e bajnak gyökere mely talajban burjánzott fel? Nem merném megkockáztatni azon vádat, hogy egy- házi szónokaink oly tehetségtelenek s korlátoltak lennének, hogy ne legyenek képesek egy szónoki beszédet elkészíteni! Azt sem hiszem el, hogy -ők valamennyien oly tunyák lennének, hogy sajnálnák az időt, melyet ily munkára for- dítani kellene. De tán annyira könnyen veszik magasztos tisztüket, annyira kötelességmulasztók, hogy nem is hederítenek annak lelkiismeretes betöltésére ? Ez sem áll; s nagy igazságtalan- ság lenne ilyet még csak gondolni is! De hát akkor hol van a baj forrása? Azt hiszem, vissza kell mennünk a semináriumba; ott csirádzik fel a szomorú viszásság, mely később vastag, tere- bélyes fává növekszik, mert nincs aki irtaná, s a baj csirá- ját elfojtaná. Ne tessék félreérteni, —• de én azt hiszem, hogy a leendő egyházi szónok a theologián nem nyer kellő és ala- pos kiképeztetést a szónoki téren. Innen van, hogy nem tud szónoki beszédet készíteni a legtöbbje s elveszti kedvét .az is, ki egy ideig előszeretettel foglalkozott vele. Nem akarom, hogy ezen állításomat bárki is a saját
