Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Erényi Károly: A szónoklás mestersége

A SZÓNOKLÁS MESTERSÉGE.

127

agyam szüleményének tekintse. Hisz éppen ezen szakköz- lönyben: a »Hittudományi Folyóiratban« már évek óta folyik a dicsérendő eszmecsere, mely a theologiai tanul- mányok intensiv reformálását sürgeti.

Fel van ebbe véve az egyházi szónoklat alaposabb művelése is. S én teljesen osztom azon neves írók vélemé- nyét, kik e kérdést felszínre hozták, s hogyha eljön az idő, melyben ezen vajúdó kérdés megoldást nyer, bizonyára kell gondoskodni arról is, hogy a szónoklatra nagyobb figyelmet fordítsanak.

Hisz a magyar embernek már vérében van a szónok- lási viszketeg; ezt csak művelni s fejleszteni kell, hogy idő- vei a képzett szónokok egész serege álljon az Hr szolgá- latára, amivel most épen nem dicsekedhetünk.

Hazánk majd minden theologiáján a szónoklatra, egy- bekötve a hitelemzéssel, egy fél évet szentelnek; minden theologusnak ezen kívül évenkint egy-egy beszédet, 10—15 percig tartót kell elmondania.

Ennyiben áll az egész szónoki kiképzés.

Hogy ez manapság már nem elég, az világos.

Lehet a tanár bármilyen ambiciósus, lehet maga elis- mert, neves szónok, mégsem fog növendékeivel sokra mehetni.

Mert nincs ideje. Nincs ideje arra, hogy több súlyt fektessen a gyakorlatra, ami a szónoklás fejlesztésében a :fődolog.

Franciaországban sokkal előrehaladottabb az egyházi szónoklat, mint nálunk, mert ott már a seminariumban több időt s gondot fordítanak előbbrevitelére. Ott a növendé- keknek sokszor kell teljesen önállóan szent beszédet készí- teniök; ezt az elöljárók átvizsgálják, korrigálják, s az elő- adást is éber figyelemmel kritizálják. Nálunk ezen próba- beszéd az ebédlőbe szorúl, hol társainak kanálcsörgetése közt kell a kezdő szónoknak elmondani beszédjét. Az igaz, hogy az elöljárók is jelen vannak, de a bírálattól, egyes privát megjegyzéseket kivéve, ők is tartózkodnak. E beszédet ugyan önállóan kellene készítenie a növendéknek, de vájjon ki ellenőrizheti azt, hogy nem-e írja ki valamely más szer