Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Erényi Károly: A szónoklás mestersége

A SZÓNOKLÁS MESTERSÉGE.

123

Az általunk hirdetett elveknek s igazságoknak csak úgy fogunk !!iveket szerezni, ha magunk is élünk-halunk érettük!

5. Említetten! már fentebb, hogy az egyházi beszéd sikere attól függ, hogy az előadás népszerű legyen. E fel- tétellel érdemes kissé bővebben foglalkozni.

Az egyházi szónoknak főtörekvése kell. hogy legyen, hogy hallgatói megértsék, mit beszél. Ne hiú tetszési vágy, hanem a lelkek üdvössége vezesse szavait; azért hozzáfér- hetővé kell magát tennie.

Ezt pedig csak az által fogja elérni, ha beszédmodorá- ban népszerűségre törekszik. Nem értem ez alatt azon fara- gatlan, durva beszédet, melyet közönségesen »pórias« jelző- vei illetünk, mely különösen az egyházi szószéken mindig, visszatetszést szül.

Pedig hányán vannak szónokaink között, kik e lénye- ges hibában szenvednek ? TJgy beszélnek a legszentebb dől- gokról az Isten templomában, mintha csak a mezőn az. aratóinak magyarázna valamit. Az ilyenek avval mentik magukat, hogy néven kell nevezni a gyermeket. Az igaz, de mindig okkal-móddal. A tanulatlan ember szereti, 11a saját értelmi felfogására leereszkedünk, s az ő álláspontjá- ról magyarázunk neki valamit. De azért nem kívánja tőlünk, hogy utánozzuk az ő csapszékes, vagy durva beszédjét. A nép mindig valami finomabbat kíván a paptól, mint amit ő a saját körében produkál; ha benne nincs is meg, de papjától, ki egyszersmind hitszónoka, megkíván a szószéken! egy bizonyos fokú eleganciát, különben szétfoszlik a nini- bus, melylyel eddig körülvették. Ha a szónok csak úgy beszél, olyan csiszolatlan szavakat használ, mint ők otthon egymás közt, ha kifejezései, hasonlatai, fejtegetései csak. mindig esetlen köznapi légkörben mozognak, akkor a nép fiai csakhamar előállanak olyas megjegyzésekkel, hogy:: »úgy mi is tudunk beszólni;« »kár nekünk papot tartani.«