Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Erényi Károly: A szónoklás mestersége

120

ERÉNYI KÁROLY

nép, oly fenhójázó és nagyralátó a városi. Akár igaz, akár nem, de ő mindig magasabb pontról nézi a világot s tudományosabbnak akar látszani másoknál. Ilyen liallga- toknak száraz dogmákat fejtegetni s őket moralizálással tartani nem lehet. Mert az ellenmondás ördöge beléjük fészkelte magát s mindig keresnek valamit, hogy beleköt- hessenek a pap szavába. Az agyuk tele van modern jel- szavakkal, melyeket meg nem értenek, s megemészteni nem tudnak, de azért úton-útfélen hangoztatják az ő fölvilá- gosúlt voltukat. Nekik már teher a vallás, s lenézik azokat, akik még általa vezettetni hagyják magukat.

Mily szép föladata van im itt a szónoknak! Neki ki kell mutatni azt, be kell láttatni ezen megtévedt emberekkel, hogy amit most nagyszájú emberek világgá kürtőinek, az mind benne van, benne volt már ezer és ezer esztendők előtt az emberiség »aranybullájában«: a tízparancsolatban és Jézus Krisztus evangéliumában.

Manapság legjobban a socialismus kisért.

Mily szép alkalma van a szónoknak kimutatni, hogy e parancsolatban: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat,« e néhány szóba tömöritve a legtisztább socialismus rejlik, mely miután megadta Istennek, ami az Istené, hangos parancs- csal szabályozza az embereknek egymáshoz való viszonyát is s a kölcsönös szeretet zsinórmértékeit állapítja meg.

De hogy a szónok ezt tehesse, szépen és hathatósan tehesse, akkor képzettnek és ügyesnek kell lennie. Ezt pedig csak hosszas gyakorlat és alapos készüléssel fogja elérhetni. De akinek van tehetsége, érkezése és ambíciója hozzá és megteszi, az igen hálás térre lépett, mert ez termi a szó- noki tiszt legszebb babérait, mert a tönkretett ellenségnek romba döntött trónja felett építi fel Istennek országát!

*

* *

4. — Az egyházi beszéd, valamint minden szónoklat,

buzdítson és lelkesítsen.

Az egyházi beszéd célja nincs azzal kimerítve, hogy csak tanítson s megismertesse a hívőkkel a vallás igaz