Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban

92

BÍRÓ DEZSŐ

A házasság joghatálya a gyermekekre.

A keresztény jog, hasonlóan a római joghoz, a legitimá- ciót illetőleg, tartja a tételt: »pater est. quem iustae nuptiae demonstrant«.1 Törvényesnek tartotta úgy a római, mint az egyházjog az oly gyermeket, aki a házasságkötés után bizo- nyos időre születik. Ennélfogva illeti meg a férjet az apai hatalom s ez képesíti a gyermeket a tételes törvények sze- rinti családi jogok és kötelmekben való részesedésre a H. t. I. 4., 40., 58. és 59., továbbá a II. r. 62. cimei alapján.

A házasság visszaható erővel is bir, amennyiben a törvényesen kötött egybekelés előtt• ágyasságban élőknek gyermekeire is bir befolyással s törvényesek lesznek már maga a házasság megkötése által, akár akarják azt a gj’er- mekek, akár nem. Ez az ú. n. legitimatio per subsequent matrimonium. Ennek hatálya abban áll, hogj’ az így légi- timált gyermekek nemcsak egyházi, hanem társadalmi jogok és törvények tekintetében is törvényesek s bírnak minden, az azokat megillető jogokkal és kötelmekkel. A pápai leirat által törvényesített gyermek csak egyházjogilag törvényes, de a polgári törvények szerint nem illetik meg semmi jogok, ámbár az apai hatalom alá tartozik. Viszont a királyi leirat erejével törvényesített gyermek polgári jogokkal bir, de ■ egyházilag nincs legitimálva.

E I v á 1 ás a keresztény házassági jogba n.

E tételt illetőleg a keresztény jog teljesen eltér a római jogtól s az egyszer érvényesen megkötött s elhált házasságot csak a halál bonthatja föl; míg a házastársak élnek, semmi ürügy alatt sem oldható fel. így tanította ezt Jézus Krisztus, így az apostolok; et quod tota servavit antiquitas, nos quoque custodiamus.

Az egyház úgy a katholikusok, mint az akatholikusok közt megkötött érvényes házasságot felbonthatlannak tartja

> Dig. II. IV. 4. §. 3.