Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Babik József: Szerzetesrendek

ház körüli foglalkozást teljesítik. A confrater-i (szerzetre- koni) címet és kiváltságokat a szerzet körül érdemeket szerzett egyének kapják. — Tertiariusok (harmadrendiek) azok, kik a világban ugyan, de mégis a szerzetalapitó sza- bátyaihoz alkalmazkodva élnek.

És miután igy, legalább nagyjából, megismerkedtünk a szerzetes élet belszervezetével, vessünk néhány pillantást öltözetükre is. E tekintetben elmondhatjuk az anyaszent- egyházról, hogy valóban »circumdata varietate«, oly sok mindenféle szinű és szabású a szerzetesek öltözete. A habi- tus monachalis Nagy Jánosnál csuha, a közönségesnél vasta- gabb és durvább kelméből készített hosszú ruha (közelebb az ing a. csuhánál. Közm.), rendöltöny, szerzetruha, rend- köntös, amelyre vonatkozólag ezt írja Likvándi bácsi: Habitus et tonsura non facit monachum, sed regularis et religiosa vita: Tsuklya és nyirett haj (])ilis) nem tészen baráttá, hanem a regulás és szerzetes élet. A csuhának kiegészítő része a fejre húzható csuklya (cucullus), máskép kámzsa (camisia), mely jelenleg háromszögalakú gallér gya- nánt szerepel. A csuhát rendszerint bőrből vagy szőrből készített öv (cingulus) vagy pedig a fehér madzagból sód- rett korda szorítja a derékhoz. A kordáról ezt olvastam a Nagy szótárban s meg is mosolyogtam a magyarázatot: »Nem lehet ugyan kétkedni benne, hogy e szó egyenesen a latinból vétetett, s a szerzetesek által hozatott divatba, de mivel sodrott, azonfelül övül használt kötelet jelent, a latin szó gyöke is megegyezik a kerekdedséget, kört jelentő magyar kor gyökkel, valamint rokonok a latin chorus és kar szók is.« A kordán mesterségesen font csomók (barát- csomók) voltak, melyeket ép oly fáradságba került kibon- tani mint az !így nevezett kunkötést. Á korda a szerzetes élet szigorú fegyelmére emlékeztet, innét van a szójárás: kordába szedni, kordába tartani. — Némely szerzetesrend- nél szokásban volt a saru használata, másoknál a mezítláb járás. Ma már minálunk általános a lábbeli használata.

Most pedig, mielőtt, búcsút mondanánk a jámbor szer- zeteseknek, térjünk be pár percig megpihenni vendégszerető