Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Babik József: Szerzetesrendek

791

tartotta magát legalább az elnevezés, így pl. az egyháztörté- nelem csak férfi-remeteséget negyvenkettőt említ. Hazánkban is jókorán jelentkezett a remeteség. Salamon király mint remete halt meg Pólában. Tudjuk, hogy a pálosrend tagjait Bertalan pécsi püspök, a székhelye környékén elszórva élő remetékből toborzottá össze. Sőt, hogy a remeteség a szer- zetesekétől különböző állapot gyanánt virágzott (külön sza- bályokkal is bírtak, néha egy-kettő élt együtt — coeremita, remetetárs címen), bizonyítja Mária Terézia intézkedése. 0 ugyanis a fölmerült panaszok következtében, melyek kü- lönösen a kolduló szerzetek ellen irányultak, összeiratá a szerzeteseket s ez összeírásból kitűnt, hogy a magyar szent korona tartományaiban találtatott 3570 kéregető szerzetes, Ibi remete és 25 nazarén. Elrendelte, hogy a szerzetesek az alamizsnát csak elkerülhetetlen szükségeik födözósére, ne pedig kicsapongásokra és fényűzésre szedjék. A remeték közül, mivel nem éppen szabályaik szerint élnek, negyvenkilencen a megyés püspök által kézimunkára utasíttassanak. A náza- rénok teljesen eltöröltetnek.1

Ezek a remeték kedvelt emberei voltak a jámbor nép- nek. Úgy tekintette őket, mint lelki atyját, tanácsadóját, orvosát. Növelte irántok a tiszteletet elvonultságuk erdők- ben és barlangokban, szigorú életmódjuk, mert csak erdei gyümölcsökkel táplálkoztak s forrásvíz volt italuk. Mikor megcsendült az erdei kápolna kis harangja, a nép áhítattal szíttá magába a tisztes, ősz-szakállú remete tanításait. Nem lehet csodálni, hogy egyik-másik költőnk (pl. Kisfaludy Sán- dór és Károly) hatásosan tudta alkalmazni műveiben a jám- bor remete alakját. Hogy a remetéknek mily nagy befolyá- suk volt a népre, bizonyítja azon körülmény, hogy egy Baranyay Pál nevű remete buzgólkodására kezdették helyre1 A nazarénot■, fratres ordinis Poenitentiae a nép szerint : szenvedő barátok) igen szigorú vezeklő életmódot folytattak. A múlt század végén az Eger melletti kies tárkányi völgyben is laktak, hon- nét azonban a tél zordonsága miatt, mivel szabályzatuk föltétlenül megkívánta a mezítláb járást, néhány évi tartózkodás után vissza- tértek Olaszországba.