Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Babik József: Szerzetesrendek
III. A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE. SZERZETESRENDEK. Ha szép hazánk területén, bármely irányból kiindulva is. körutat teszünk, okvetetlenül szemünkbe fog ötleni. hol egy hegy ormán emelkedő, hol egy völgy mélyén meghu- zódó, hol a városok, községek házai közül kimagasló ko- lostor. Igen találóan van jellemezve egy latin versben a négy főrendalapító eljárása a kolostorok elhelyezése körül, ugyanis: Bernardus valles, Benedictus montes amabat, Oppida Franeiscus, magnas Ignatius urbes. Hátha még bejárnék az erdők titokzatos sűrűjét, hány elpusztult kolostor romjai hirdetnék, hogy valamikor itt jámbor szerzetesek laktak, kik az erdő szárnyasaival verse- nyezve dicsőíték a természet jóságos alkotóját. Mily gyö- nyörű a költő merengése egy elpusztult zárda romjai mellett! Ki hinné, hogy itt az erdők éjjelében Imatermö zárda álla réges-régen, Hogy a kövek, hová most a sasok ülnek, Romjai egy édes, mennyei köpünek, Melyben az imádság sejtes méze készült Jámbor férfiaknak szíve közepébül.
