Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: A papi nevelés és oktatás kérdéséhez
586 csoportosítás azonnal megszűnik, mihelyt a püspök nagy tantermet építtet és minden tárgyra külön tanárt nevez ki• A tannyelv kérdésében a döntést az egyházmegyei hatóságra s az elöljárókra és szaktanárokra bízza. A bői- cselet tanítását minden papnevelő intézetben ajánlja. A természettudományok, az összehasonlító vallástudo- mány s a művelődéstörténet előadását nem tartja sziiksé- gesnek, csak hasznosnak. Azért ezen tudományokat egyelőre mellőzi. A hazai jog fölkarolását pártolja. A héber nyelvet mellőzendőnek tartja a vidéki pap- nevelő intézetekben. A latin nyelvnek és német nyelvnek nem annyira tani- tását, mint inkább gyakorlását ajánlja. Az írásbeli dolgozatoknak nem barátja, azért ezeket mellőzhetőknek tartja; egyedül a szentbeszéd készítését ajánlja írásbeli gyakorlatul. A szakkönyveket illetőleg óhajtja, hogy a jelenleg használatban levő tankönyveket szaktanárokból álló értekez- létén bírálják meg s a rosszakat törüljék, de végleges szak- könyvet egyszer s mindenkorra előírni nem lehet. Az ötéves tanfolyamot költségesnek tartja. Az országos szakértekezletnek megtartását helyesli és gyakorlati dolognak tartja. Végül a hittudományi tanárok fizetésének emelését óhajtja. A H. F. 1895. I —II. 284. sk. 1. Kozáry Gyula »Hozzá- szólás a theologia! tanulmányok reformjához« cím alatt a hittudományi tanulmányok gyakorlati szempontjából való jobb művelését ajánlja. A H. F. 1895. I—H. 296. sk. 1. dr. M. J. a rendszeres írásbeli dolgozatokat a túlterhelés szempontjából nem ajánlja; különben is idegesek a mai kor gyermekei, hát még ha írás- belivel is túlterheljük őket; egy-két írásbelinek pedig nem sok hasznát látná a hittudomány. Szerinte az irodalmi iskolák eléggé kifejlesztik az írói tehetséget: A H. F. 1895. I—II. 229. sk. 1. az egri növendékpapok szónoki iskolája van röviden ismertetve mint dicséretes példa.
