Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Szentes Anzelm: A papi nevelés és oktatás kérdéséhez

565

tározataiból böngésztem össze, sok megszívlelni való üdvös dolgot tárnak elénk, melyeknek megvalósítása már nem mi- tőlünk függ, hanem azoktól, quos Spiritus Sanctus posuit regere Ecclesiam. Azt azonban mindnyájunk előtt kétség- telenné teszik ezen röviden elsorolt adatok, bogy a papi nevelés és oktatás az egyház életében igen fontos kér- dést képez.

Ezek után vessünk tekintetet azon irodalmi mozga- lomra, mely a papi nevelés és oktatás körül folyóirataink- ban a negyvenes évek óta folyton tart.

n.

Kezdjük meg a sort legrégibb idő óta fennálló egy- házi lapunkkal, a »Religio «-val.

A hittudomány magyar nyelvű művelésére vonatko- zólag a negyvenes években nagy volt a buzgalom. Erre nézve idézem a »Religio« mellékletének, az »Egyházi tudó- sítások«-nak 1841. évi II. 26. számából Szabó Imrének, a későbbi szombathelyi püspöknek ezen sorait: »Több egyház- megyéből közöltetett már azon örvendetes hír, hogy a theo- logiai tanítók a magyar nyelven való tanításra hajlandóknak nyilatkoztak. Felsőbb rendelet következtében a nemzeti nyelv terjedését lelkesen óhajtó s előmozdító hercegprímás (Kopácsy József) az itteni (veszprémi) tanítókat is felszólító: mikor és mely tudományokat volnának készek magyarul tanítani ? És a tanítói kar odanyilatkozott, hogy mihelyt a szükséges iskolai könyvek létezendnek, készek magyarul tanítani.«

A »Religio« 1842. évi I. 412. lapján Szenczy Ferenc (később szombathelyi püspök) ismertetvén Szilasy János pesti egyetemi tanárnak (később nagyváradi kanonoknak) »A lelkipásztorság tudománya« című munkáját, amelyre nézve ezt mondja: Mi a nyelvet illeti, lesznek tán, kik e munkát latinul óhajtók kiadatni ; azonban a külföld józan példáját, nemzetiségünk szent ügyét, a hon méltó kívánatét