Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Kudora János: Francia egyházi szónokok

EGYHÁZI ekesszolAstani tanulmányok.

Francia egyházi szónokok.

I) agy sz. Gergely halálával, ki a régi klasszikus iskola szabályai és hagyományainak utolsó képviselője volt, az egyházi beszéd rohamos hanyatlásnak indult. Hosszú ideig marad még a latin nyelv az írás és nyomtatásban megjelent egyházi beszéd nyelve, ámde az egy- házi beszéd keretébe új elem nyer bebocsáttatást: a legenda. Általában az egyháziak, a legendák irói, másolói és olvasói, fog- lalkozásuk kedvenc tárgyát a naiv legendát alkalmazzák beszé- deikben, és tagadhatatlan, hogy a nép szivesen hallgatja azt.

Másfelül a lendülésnek indult bölcselet s a protestan- tizmus fellépténél a hitvitázó irány foglal el nagy tért az egyházi beszédekben.

A könyvnyomtatás mesterségének elterjedése előmoz- dítja az egyházi beszéd fellendülését, viszont a nemzeties irány új követelményei újabb nehézségeket okoznak az egy- házi szónokoknak, kik tudásukat, műveltségüket latin nyel- ven nyerik s kénytelenek a még irodalmilag ki nem művelt nemzeti nyelveken szónokolni. Sok szónok még igen hosszú ideig latin nyelven dolgozza ki beszédét s azután fordítja a nemzeti nyelvre. A két nyelv közötti küzdelem azonban úgy hazánkban, mint a külföldön a nemzeti nyelv és iro- dalom emelkedését mozdítja elé.1 Az egyházi szónokok úttörői a nemzeti irodalmaknak s finomitói a nemzeti nyelveknek.

1 F. M. Lauras. Bourdaloue, sa Vie et ses oeuvres.