Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
47 meritoria proportionata vitae aeternae, sed ad hoc requiritur altior virtus, quae est virtus gratiae.« Mivel tehát a hit kezdete és alapja az üdvnek, az üdv pedig túlhalad minden természeti dolgot, hogy arányos legyen a kezdet és alap az üdvhöz képest, a hitnek is a természeti dolgok rendjén felül kell emeltetnie; ami a föl- emelő kegyelem által történik. Vannak ugyan hittudósok, kik, mint Suarez, Mazzella stb., azt tanítják, hogy a hit természetfölöttiségét alaki s indító okától nyeri; de ezt téves fölfogásnak kell kijelen- fenünk; mert a hit természetfölöttiségét épen úgy, mint minden más tény természetfölöttiségét, Isten maga eszközli 8 kegyelem közvetetlen hatása által. Ezért mondja szent Tamás:1 »Fides formatur a gratia mediante caritate.« Azután 8 hit nem rontja le a természetes ész működését, hanem csak tökéletesíti; azért a természetes hit lélektanilag nem más állagú tény, mint a természetfölötti; hanem igenis a természetfölötti hit más a világrendben való létezésére és tökéletességeire nézve. Az indító ok lehet mindkettőnél akár ugyanaz is, bár más módon. Ezt mondja már Lugo:1 2 »Respondetur non provenire fidei supernaturalitatem ex motivo, quod habet; nam circa idem motívum potest for- sitan versari actus naturalis: provenit ergo supernatura- litas ex natura ipsius assensus, qui in sua entitate habet proportionem cum fine supernaturali.« Azért a természet- fölöttiséget mindig a létrehozó természetfölötti ok, vagyis az Istentől közvetetlenül származó fölemelő kegyelem esz- közli; mivel pedig ez a Szentlélek belső ösztönzése az emberi lélekre nézve, melyről különben tudomást észrevehetőleg nem veszünk, magunkra nézve bátran mondhatjuk a tér- mészetfölöttiség okának a Szentlélek észrevétlen természet- fölötti működését lelkűnkben. Ezen véleményt különösen védi Pahnieri (Tract, de gratia), s újabban főleg Müllendorf S. J. (Zeitschrift. Inns1 In 3. dist. 23. q. 3. 9. 1. sol. 1. ad 3. 2 De virt. fidei D. 1. S. 5. n. 65.
