Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Zubriczky Aladár: Fejlődik-e a keresztény ethika?

480

Ez a theologiai módszer teljesen elvilágiasítja a hit- tudományt. Nem egyéb ez, mint beleosempészése a reális tudományok módszerének a tlieologiába, tekintet nélkül ez utóbbinak jellegére. Ez a módszer a theologia fejlődésére nézve kénytelen a következő elvet fölállítani: A hittudo- mánynak alkalmazkodnia, hasonulnia kell minden egyes kor többi tudományához és azért a dogmáknak a történe- ten át csak külső mezők ugyanaz, az alattok rejlő gondolat pedig a tudomány sugallatai szerint örökös változásban van. Ennek az elvnek szükséges folyománya az, hogy a hittudomány nem szervesen fejlődik, hogy haladása nem homogén, hanem ellentétes és romboló.

Közel áll ez a gondolat a pantheizmus eszméjéhez a tudományok fejlődéséről. E szerint is a tudomány örökös váltakozásban van, amely nem zárja ki a legnagyobb ellentéteket sem s így fejlődik a végtelenbe; és fejlődésé- nek minden egyes pontján ott van az igazság. Ami kiilö- nősen az erkölcsi igazságot illeti, arról Wuttke Adolf így ir: »A pantheisztikus erkölcstan az egész emberiségben látja az erkölcsi eszménynek valódi képét, az ő Krisztusát. Az emberiségben minden tényleg létező észszerű is; minden összeütközés a törvénynyel merő látszat; nincs benne semmi máskép, mint ahogy lennie kell.1

Szelidebbnek látszik, de eredményében oda vezet Dől- linger gondolata is a theologiai fejlődésről.

Ö a theologiában akarta látni a hit forrását. Szerinte a theologiának feladata a vallás-erkölcsi igazság kiszeme- lése a szekták és a tudományok kincsesházából a történeti kritika segitségóvel és ennek útján fölépítése egy elévül- hetetlen rendszernek, mely közvéleménynyó válva a theo- logiát szuverénné tegye hit és egyház fölött.1 2

FrohschammernaJc is, mint egyátalán minden hitével meghasonlott, de azért végkép nem szakító theologusnak,

1 Wuttke Adolf. Handbuch der christlichen Sittenlehre. I. B. 7. lap. Berlin 1861.

2 Döllinger. Bede über Vergangenheit und Zukunft der k.

Theol.