Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Acsay Antal: A lelkiismereti szabadság

470

az istenség, a tiszta igazság fölé emelkedünk, ön magunkra, nézve kötelező szabályokat eszünk diktál, mely megveti Isten uralmát.

Lehet-e, szabad-e így gondolkodni és cselekedni? Az emberi értelem a dolgok mélyét kutatja, és ha megtalálta, saját tökéletesítésére fordítja. A tudás összefügg — Bacon szerint is — erkölcsiségünkkel, a tudománynak nemesítő határa van, mert helyesen alkalmazva, a tökéletes életre vezet.

Korunknak van egy sajátos jelensége, mely gondol- kodéba ejthet bennünket.

Az emberi lélek, Prometheusként, teremtő szerepre akar vállalkozni. Mindenkit az induktiv kutatás lelkesít, új álláspontokat, elveket, tanokat akarnak megállapítani, a régi tudományos törekvésekről pedig kicsinylő gúnynyal emlékeznek meg. Az induktív kutatás — a jelen esetben — sokszor azt eredményezi, hogy a tapasztalás, próbálgatás, (experientia) tudás név alatt vonul be a tudomány csarnokaiba.

Az ember alkotásait persze megsemmisítheti az ember, a ma hirdetett »experientiá«-t, »hypothesis«-t holnap egy más cseréli fel.

És ez tetszik korunk tudósainak, akiknek jelszava: újat és mindig újat. A villám századában efemór minden, a régi, örök igazságok nem érdekelnek senkit, újság után kapkodnak, mint Róma népe hanyatlása napjaiban a kenyér és mulatság, cirkuszi látványok után.

Ezt a törekvést átviszik a vallás terére is, és lelkiis-' mereti szabadság neve alatt a legszentebb emberi jogok közé sorolják.

Mi is voltakép a lelkiismereti szabadság? Nagy Éri- gyes porosz király törvényében ezekkel a szavakkal fejezte ki: »országaiban mindenki a maga módja szerint üdvö- zülhet.«

A vallásnak, mely Istennel köt bennünket össze, hit az alapja. A hit az emberi értelem és akarat műve, és ebben különbözik a tudománytól. A tudomány igazságai impera- tiv jellegűek, nem tőlem függ, elfogadom-e azokat vagy nem, föltéve, hogy tudományos igazságok és nem hypothezisek.