Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Acsay Antal: A lelkiismereti szabadság

468

nek: dicsérendők vagy jutalmazandók, vagy ellenkezőleg elítélendők, megbüntetendők.

Ha tehát akaratom erejével visszaélek a szabadsággal, az erény helyett a bűnt választom, akaratom ezen cselek- vése beszámítás, büntetés alá esik, mert szt. Ágoston szerint malefacere est deviare a disciplina.

Az a lelkiismereti szabadság, mely nem egyéb, mint a lelki- ismeret neve alatt uralomra jutott féktelenség, meg nem engedhető.

Jól tudom, hogy állításomat nem írja alá a modern bölcselet- és jogtudomány. Az emberi egyéni jogok, a meg- győződés szentsége nevében tiltakoznak, hogy bárkire rá- erőszakolják valamely vallás hittételeit, melyeket el nem fogad, igaznak nem tart.

A bölcsesség, tárgyára nézve, különböző lehet az em- berekben. — Video . . . varie videri hominibus, quid fiat dicaturve sapienter: nam et qui militant, sapienter sibi facere videntur; et qui contempta militia colendo agro curam atque operam impendunt, hoc potius laudant, tri- buuntque sapientia; et qui astuti sunt ad excogitandos mo- dos conquirendae pecuniae, sibi videntur esse sapientes; et qui haec omnia negligunt vel abjiciunt, et quaeque sunt huiusmodi temporalia, et totum studium suum ad investi- gationem conferunt veritatis, ut semetipsos Deumque co- gnoscant, magnum hoc esse sapientiae munus judicant; et qui huic otio quaerendi, et contemplandi veri nolunt se dedere, sed potius laboriosissimis curis et officiis agunt, ut hominibus consulant, et in rerum humanarum juste mode- randarum, et gubernandarum actione versantur, sapientes se esse arbitrantur; et qui utrumque horum agunt, et par- tim vivunt in contemplatione veritatis, partim in laboribus officiosis, quos humanae societati deberi putant, sibi palmam sapientiae tenere videntur.1

Mi hát, kérdezhetjük kíváncsian, az igazi bölcsesség kritériuma? Hogy a kérdésre megfelelhessünk, vissza kell térni az emberi akaratra.

י Aug.: De libero arbitrio. Ed. Rézbányái 509—10.