Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban

461

telte, hogy a házasulandó felek kötendő házásságukról érte- sítsék a praetort, s a polgári szerződés az örökösödés tekin- tétéből jött létre s a praetor előtt a már megkötött házasság után megígérték, hogy szeretet és consensus alapján egy- mást holtig el nem hagyják. Ez az actus, mivel polgári hatóság előtt folyt le, kapta a polgári szerződés nevet. A connubiummal biró felek a praetor urbanus, a ius gen- tium szerint házasultak a praetor peregrinus előtt kötötték a polgári szerződést. Egyéb tekintetben igazat adunk Tri- bonianus követőinek. Vonjuk le most a következtetést.

1. Rómában ex iure quiritum volt polgári szerződés a házasságkötés actusában, ámde ez nem »contractus reális civilis«, hanem inkább verbalis volt, a szavak és szokásos kijelentések miatt; vehetni contractus consensualisnak is, amennyiben ennek egyik alfaja, a »societas« szabályai jól illenek a jelen esetre. A societas szerint ugyanis társulati szerződés jön létre két vaigy több személy között. Ha ezen két, vagy több személy egész életre valamely pont vagy jogügyletben megegyezve köt consensual szerződést, az a societatis mandatum. Rójnában pedig köttetett ilyen szerződés, »liberorum procreandi causa«. És ezért a vallás szabályai szerint kötött házasság után elrendelte a praetor urbanus előtti jelentkezést.

2. Ex iure quiritum volt sacralis jellege a házasság- kötésnek, amit a sok ceremonia megerősít, bizonyít. E sacra- lis jellegből kifolyólag ígérték meg a pontifex maximus előtt a kölcsönös hűséget, fogadtak egymásnak engedékeny- séget s mondatta a nő, midőn férje kapujánál állottak »ubi tu Glaius, ego Graja«. E sacralis jelleg főleg a manus melletti házasságnál, a confarreatioban tűnt ki, midőn két pogácsát áldozott a leendő férj és feleség.

3. Természetszerűleg következik a fenti két pontból, hogy a római szokás és maga a római jog sem választotta el a polgári szerződést, jobban mondva a szerződésszerű jelleget a sacralis jellegtől, hanem e kettőt egynek vette s legalább a római jog aranykorában, amint a remek jogászok bizonyítják, nem volt érvényes és törvényesen megkötött