Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban

459

válaszadásra s ezt nem tette meg, beleegyezésnek, consen- susnak vette. Septimius és Caracalla megengedték, hogy az ipa tiltakozása dacára is, a nő és férfi a házasságot fenn- tartsák »matrimonium concordantibus, viro et uxore conpro- batum est.1

Lássuk most, hogy a római jog szerint pusztán polgári szerződés-e a házasság avagy más elem is járul hozzá. — Két ellentétes nézettel találkozunk e téren. Vannak akik a házasságot pusztán csak polgári szerződésből származó vi- szony folyományának tartják. Ez állítás pártolói Masurius Sabinus egy homályos és nehezen érthető helyére hivatkoz- nak. A masuristák szerint az által, hogy a házasságban két személy egyesül, már meg van a szerződés, mert a testi egyesülést egy, megválthatni ügyes szofisma által, forgalmi dologhoz hasonlítják s hasonló szoíismával használják fel Modastinusnak a házasságra vonatkozó oly sokszor idézett szavait, úgy szintén Elorentinus dissertati óját az eljegyzés- ről. — A másik nézet hívei szerint létezik ugyan contractus a házasságkötés áctusában, amit a kölcsönös igéretváltás is bizonyít,. de ez a szerződés semmi • esetre sem vonatkoztat- ható a testi egyesülésre, s ami reális és valódi szerződés van a házassági jogban, az annak birtok- és tulajdonjogi oldalaira vonatkozik s ha már szerződésről beszélünk, az inkább szellemi szerződés. Hanem mondják, ott van az erkölcsi elem, melynek legkiválóbb és legpregnánsabb kife- jezője a hűség, odaadás, kölcsönös engedékenység; szerelem: Modestinusra hivatkoznak ezek is, a consortium és . commu- nicatio szavakra fektetve a fősúlyt. E nézetnek is régen akadt hive és védője, a híres codificator Tribonianus, továbbá így magyarázták ezt a glossatorok Irneriussal élükön. Kér- dós, melyik iskola nézete helyes ?

Az okokat és körülményeket egybevetve nézetem a következő: Masurius követői abban tévednek, hogy a testi közlekedést forgalmi dolognak veszik, mintha a férj és nő a házasságban tett fogadalmukkal csupán két dolgot, testö1 Dig. XXIII. III. 1. (ülpián).