Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
458 el a consensus hiányában egy libertinát.1 — Ámde itt kivé- telt képez az az eset, ha a manumissio pusztán csak ezen okból történt volna.1 2 A kik apai hatalom alatt állottak, azoknak nem volt elég a saját consensusok, hanem kénytelenek ■voltak az apai hatalom beleegyezését is kikérni.3 De Grains arról értesít, hogy soha és sehol az apai hatalom ily nagy kiterjedéssel nem bírt.4 Azonban ha az apa 3 éven keresztül, ellenség fogságába esve lenne vagy 3 éven keresztül mitsem tud- nának felőle, akkor az apai hatalom consensusa nélkül jön létre, csupán a két fél consensusával, a. házasság.5 Nem tartozott kérni az olyan személy az apai hatalom consensu- sát, aki már egyszer kötött érvényes házasságot.6 Segítség volt a házasulandókra nézve, ami azonban az apai hatalom hatáskörét. egy kissé szűkre szabta, hogy az apai hatalom dissensusa esetén a praetor urbánushoz felebbezni; lehetett, így intézkedvén a lex Julia de mari- tandis ■ordinibus.7 Nemcsak szóval fejezhette ki az apai hatalom, hogy beleegyezését megtagadja, hanem avval is, hogy nem here- sett leányának a férjhez menésre alkalmat avagy pedig világosabb és érthetőbb módja volt, ha leányának a hozo- mány kiadását megtagadta.8 — Azonban az apa hatalma csak annyira terjedt, de azt nem rendelhette, hogy leánya saját akarata ellenére ahhoz menjen férjhez, akit ő szemelt ki- A fiú pedig szintén nem köteles elvenni az apa által megjelölt személyt, ha kellő időben ellentmondott. Hallga- tása azonban beleegyezésnek vétetett. Innen a római jog a hallgatást, ha ;fel lett volna szólítva igenlő vagy tagadó 1 Dig. L. XVII. 30. 2 Dig. XXIV. 1., 30. §. 15. 3 Dig. XXIII. II. 1. 4 Inst. I. 55.. §. . * Dig. XXIII. II. 10. 4 Dig. XXIII. II. 18. י L. I. d. m. o. cap. 35. ־> Dig. XXIII. II. 19.
