Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól

43

módjában mondjuk természetfölöttinek, hanem a létezés egészében, s ezért lényében természetfölötti tény.

A hit tényénól szerepel először is a hihetőségről szóló Ítélet s a hitrekötelezőség Ítélete. Ez a két Ítélet ugyan nem képezi a hit tényének alkotó belső lényegét, hanem csak előkészítője a hit tényének, mégis mindkettő termé- szetfölötti.

Azután van a hit állapotbeli készsége, a mely adoma- nyozott (infusus) készség; mert nem magunk szereztük, hanem Isten adományozta, s ezért a szerzett készségtől különbözik. Az adományozott készség lehet esedékesen adó- mányozott, vagy lényegénél fogva adományozott készség. A hitbeli készség lényegénél fogva adományozott készség, mert azt csak Isten adhatja, mi magunktól soha meg nem szerezhetjük; éjien ezért mindig lényegénél fogva termé- szetfölötti.

Van jámbor hitre késztő indulat; ezt is mindig Isten adja nekünk s igy ez is lényegénél fogva természetfölötti.

Ezek mellett ad Isten erősítő és gyógyító kegyel- met, hogy t. i. értelmünk kételyeit, előítéleteit, akaratunk keménységét, rosszra haj lóságát, a világtól való félelmet és más elénk gördített nehézségeket leküzdhessiik. Ez azonban még nem teszi a hit tényét természetfölöttivé. A hit tényét termószetfölöttivé az teszi, hogy az erősítő kegyelem mellett ad Isten fölemelő kegyelmet is. Ez a fölemelő kegyelem értelmünket is, akaratunkat is a természetfölötti rendbe emeli és képesíti őket, hogy a hitet természetfölötti léte- zésben hozzák létre, úgy, hogy nemcsak a létrehozás módja természetfölötti, hanem a természetfölötti módon létrehozott tény létezése is a tény egész lényére nézve természetfölötti.

Hogy hitünk ténye természetfölötti, bizonyítja a Szent- Írás, midőn Jézus igy szól: 1 »Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, ki engem küldött, nem vonzza őt.« Ugyan- ott később így szól: 2 »Ezért mondottam nektek, hogy senki

’ Ján. 6, 44.

2 Ján. 6, 66.