Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
452 statem exerceat,« 1 vagyis a szokás felzúdult az apai önkény ellen, mely szerint az lépten-nyomon, tetszésétől függve bonthassa fel leánya házasságát. Ezért akarta a szokás mint ezt Pa.ulus írja: bene concordans matrimonium separari a patre divus Pins prohibuit.2 Azonkívül a férj jogot nyert, hogy nejét, habár az az apjánál lenne is, visszakövetelhesse, melyet a római jog »interdictum de uxore edenda« néven ismer.3 Rómában eleinte rendkívül vigyáztak, hogy az u. n. matrimonium mixtum ne forduljon elő, vagyis patricius plebeiussal ne lépjen házasságra. Justae nuptiae csak ott s oly körülmények között történhetett, ahol úgy a férfiúnak, mint a nőnek connubiuma volt. — Ez igazságtalan állapoton a lex Canuleia segített 445-ben Kr. e., amennnyiben a patri- cius és plebeius közt létrejött házasságot törvényesnek, fel- bonthatatlannak és megtámadhatatlannak ismerte el. — Ez időtől kezdve a házasságok jogi természete másban kulmi- nált. — Most, hogy a vegyes (patr. és pleb.) házasságot elismerték matrimonium iustum, legitimumnak vagy matr. iuris civilisnek, ellentétbe helyezték azt az u. n. matrimo- nium iuris gentiummal; ez nem volt más mint: ha valamely római civis elveszti statusát és capitis deminutioba esik, megszűnik a római jog szerinti házassági kötelék, de ha a házas viszonyt mégis folytatná, az nem áll a ius civile által meghatározott viszony alapján, hanem ezen jóval alóli gráduson, melyet a ius gentium szerinti házasságnak neveznek. Ezekkel, melyek közös néven matrimonium iuris civ. vel gentiumnak neveztettek, szemben áll a helytelen vagy jogtalan házasság, a római jog szerint matrimonium repró- batum, és pedig úgy a ius civile, mint a ius gentium szerint (matr. repr. ex iure civ. vei iu. gent.). Mint említem, matri- monium legitimum csak oly két személy közt jöhetett létre, kik connubiummal bírtak, Ulpianus szerint »connubium ' Dig. XLIII. XXX. I. §. 5. 3 Recept, sentent. V. 6. §. 15. * Dig. XLIII. XXX. 2.
