Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban

453

inter eos esse debet, qui nuptias contrahunt«.1 Connubium pedig a római jog szerint oly jogi állapot, mely szerint az illető nő és férfi összekelhetnek vagyis bírnak római polgár- sággal, házasságra lépnek és ezen lépés törvénybe nem ütköző, vagyis Ulpianus megjegyzése és magyarázata szerint »connubium est facultas uxoris iure ducendae«.1 2

Később, midőn a születési nemesség gőgös magatartá- sával felhagyott, midőn Kóma is az emberben az embert becsülte, mikor a kereszt hatalma, a szeretet sugara felöl- vasztá a jéghideg ius civile szabályait, akkor a connubium semmi jelentőséggel nem birt, megszűnt az a merev válasz- tófal lenni, mely oly sok időn keresztül az oligarchiát szol- gálta a plebs kárára.

A manus nélküli házasság, amennyire kisebbító a férj jogait, annyira emelte a nő jogkörét. Hogy csupán egyet említsek, itt a nő, ha a házasság megköttetett, abban az esetben, ha házasság előtt sui iuris volt, az maradt és saját nemzetsége őt megtarthatta s nem olvadt bele a férj család- jába, mint akár a confarreatio, akár az usus, akár a coémptio által. Ezek azonban feladatunk körén kívül esnek.

A házasság történelmét és jogi, valamint társadalmi tényező szerepének váltakozásait röviden leírva, áttérhetünk a dolog lényegére.

Mi a házasság? A házasság a római jogászok szerint egy férfi és egy nő között a legbensőbb életközösség céljá- ból és az együttlét élvezése miatt kötött legbensőbb szövet- sóg; életfogytiglan, jó- és balsorsban egyaránt fentartandó, vagy Modestinus szavaival élve: »matrimonium est con- iunctio maris et feminae et consortium omnis vitae, divini, humanique iuris communicatio«,3 és amint Ulpianus hozzá- teszi: »quid enim tam humanum est, tam ut fortuitis casi- bus mulieris maritum vel uxorem viri participem esse?«4 Elemezzük egy kissé Modestinus szavait: Matrimonium est

1 Fragm. V. 2., 3.

2 Fragm. V. 2.

3 Dig. XXIII. II. 1.

* Dig. XXIII. II. 1.