Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
A KERESZTÉNY HÁZASSÁGI JOG ALAPJA A RÓMAI JOGBAN. valami nagy, valami fenséges ragadja meg a gon- dolkozót, emléke visszaviszi a múltba, lelke elme- reng s önkónytelenül is hasonlatot keres a múlt és jelen, a hajdan és ma között; hidat keres, me- lyen a múltat átvihesse a jelenbe. Ha vallásról beszél a katholikus ember, lelke Rómában barangol; 11a a jogfejlődés egyes mozzanatait szemléli a jogász, alapot keres eszméinek, jogi tételeinek s ez az alap a római jog, a valódi anyajog. Az új Róma a hit, az ó Róma a jogi eszmék központja. — Nincs olyan polgári institúció, nincs az az egyszerű jogi szabály, melynek eredetét kutatva, alapját ne a római jog valamely tételében nyemők. Egy-egy intézménynek, melyet ma újnak képzelünk, szálai messze múltba nyúlnak vissza, s ha bővebben foglal- kozunk vele, látni fogjuk, hogy az már foganatosítva, alkal- mazva volt a Tiberis partján ezer meg ezer évvel ezelőtt, s a mire a mai »Corpus iuris« oly büszkén tekint, azt ismerték jól a hét halom tövében élő ősjogászok, a jog tulaj donképeni szülői. Hallunk egy-egy eszmét Verbőczytől, ez eszme nem új; ott van az, ha más formában is, Salvius Julianus codexó- ben, s ha bírunk ma egy Savignit, Puchtát vagy Csemeghit, Kovács Gyulát, azt Pomponius, Florentinus, Irneriusnak
