Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban

442

köszönhetjük. Magánjogunk rendezve van, mint mondani szokták, de mint lenne rendezve, ha Yangerov nem adott volna utasítást a »Digesták« nyomán. Perrendtartásunk hatalmas alapon áll, de miként szabályozták volna, ha Bethman-Hollveg egy pár litis contestatio aktáját föl nem fedezi s minő alapon állana ma a közjog és a politika, ha G־a- just, Labeot és Capitot nem ismernők.

A keresztény jog a római jogból fakadt, eszméi szá- mára elég erős híd a jog evolúciója és a jogfolytonosság. Van azonban különbség, az tagadhatatlan, a keresztény és a római jog közt. Emez rideg, könyörtelen, az ha szigorú is, de nem nélkülözi a szeretetet. Ez a tényt nézi s születés szerint qualifikál, az az emberben az embert, Isten mását nézi, nem kínoz, hanem inkább fölemel. A kereszténység hatása félreismerhetlen a jogtudományban, s ez nem is lehet máskép, hisz a jogi eszmék folytonossága az emberi gondol- kodás következetességének alapja.

E következetesség, jogfolytonosság alapján válik ki a kánonjog a rómaiból a tudós kamalduli, Gratian kezei alatt s így válik egy Pennafortei Raymond IX. Gergely Triboniá- nusává, ily formán érthetni meg, hogy miért van oly sok római intézmény vagy legalább annak neve a kanonjogban s miért kutat a keresztény jog kodifikátora a »corpus iuris civilis«-ben. A házassági jog, melyet mai kanonjogi íróink oly bőven ismertetnek, szintén a római családjogban bírja alapját, sőt számtalan intézménye a maga eredetiségében van átvéve, amit kimutatni lesz értekezésem feladata.

Róma társadalmi és állami életének tulajdonképeni alapja a család, mert a családból lesz a község, a községek pedig tömörülve alkotják az államot. Ezért hoz Róma tör- vényt a nőtlenség ellen a v. ó. u. 762-ben M. Papius Mutilius és Quintus Poppaeus II. konzulsága alatt. E tör- vény a nőtleneket vagyoni joghátránynyal sújtotta s ugyan- csak ilyen intézkedéseket foglalt magában a S. C. Persitia- num, melyet 551-ben a keresztény hitélet fejlődésével, erre való tekintettel, Justinian törölt el. De már jóval előbb, 320-ban, Constantinus eltörli a lex Papia Poppea számtalan