Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Sztroiny Antal: A szeplőtelen fogantatás és a Szentírás

437

E körülírásban nem túloztam. Ha megfigyeljük az eredeti szöveget, szent Lukácsnál ezt a szót találjuk: ׳/.t/a- ()LTiouévt!. Ez a /uoiTóoj igéből származik, mely xáoiq (— ke- gyelem, mulaszt) szóból ered, s annyit jelent, mint kegye- lemmel, malaszttal betölteni, elhalmozni; vagyis annyi ke- gyelemmel látni el, amennyivel csak leket. Tékát helyes, a latinban a gratia plena kifejezés, hasonlóképen a magyar- ban az ennek megfelelő malaszttal teljes.1

E kifejezésből kármas alapon vonkatunk biztos követ- keztetést a szeplőtelen fogantatás bizonyítására.

1. Mária csak akkor mondható a szó szoros érteimé-, ben malaszttal teljesnek, ha a kegyelem, melylyel őt Isten megajándékozó, nemesak a tökéletesség.,,fokára, belső . térje- delmére s hatására nézve nagy, hanem egyszersmind idejére, tartósságára nézve is a legáltalánosabb; azaz ka Isten ke- gyelme mindenkor megvolt Máriában; vagyis ha az a ke- gyelem, melylyel a Mindenható őt különösen megáldó, min- dennemü bűnt minden időben, azaz léte első pillanatától fogva kizár. Szóval, ha a kegyelmek Atyja nemcsak sok malaszttal, nemcsak kiváló kegyelmekkel ruházta föl a bold. Szüzet, hanem az eredeti bűntől is megóvta.

2. A -/.E/ouiTOJuév)! múlt részesülő,2 tehát nemcsak azt fejezi ki, hogy Mária malaszttal teljes a jelenben, hanem, hogy malaszttal teljes volt a múltban is. Már a múltban betölté, elhalmozá őt. Isten kegyelmeivel. És ez a múlt idő nem olyan jelentéktelen, mint a minőnek látszik; ennek mély értelme, nagy fontossága van. Mert föltéve a lehetet- lent, hogy Mária eredeti bűnben fogantatott, és anyja mé- hében vagy születésekor szenteltetett meg; úgy neki a ke- gyelmekben folytonosan növekednie kellett, s akkor kellett Szentsége netovábbját elérnie; akkor lehetett őt malaszttal teljesnek mondani, midőn az angyal őt üdvözölte, midőn méhébe fogadta szent Piát: de semmiképen sem a múltban, minthogy volt idő, mikor nemcsak hogy malaszttal teljes

1 Lopussny, 15. 1. 54. j.

* Bpsti Nvppsg. Műnk. 1880. 159, 160.