Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
— 41 diminuit meritum fidei..............Alio modo ratio humana p otest se habere ad voluntatem credentis consequenter.1 Cum enim homo liabet promptam voluntatem ad ereden- dum. diligit veritatem creditam, et super ea excogitat, et amplectitur, si quas rationes ad hoc invenire potest; et quantum ad hoc ratio humana non excludit meritum fidei, sed est signum maioris meriti.« Azért mondja tovább a második pontnál: »Rationes, quae inducuntur ad auctori- taten! fidei, non sunt demonstrationes, quae in visionem intelligibilem intellectum humanum reducere possunt; et ideo non desinunt esse non apparentia; sed removent impe- dimenta fidei, ostendendo non esse impossibile, quod in fide proponitur; unde per tales'rationes non diminuitur meritum fidei, nec ratio fidei. Sed rationes demonstrativae inductae ad ea, quae sunt fidei praeambula, non tamen ad articulos, etsi diminuant rationem fidei, quia faciunt esse apparens id, quod proponitur; non tamen diminuunt rationem caritatis, per quam voluntas est prompta ad ea credendum, etiamsi non apparerent; et ideo non diminuitur ratio meriti.« Szent Tamás ezen tanait tanítják a későbbi hittudósok is. Természetes, hogy ezen hitbeli érdem annál nagyobb minél nagyobb nehézséggel jár a jócselekedet. így például a vértanuk hitbeli érdeme a legnagyobb érdemek közé tar- tozik, mert rendkivül nagy nehézségekkel kellett nekik hitükért megküzdeniök. V. Már az érdemnél van említés téve Isten kegyelméről, mely mintegy figyelmeztet bennünket a hit ötödik tulajdon- ságára, mely abban áll, hogy a hit természetfölötti tény. A természetfölöttiség megértésére figyelembe kell ven- nünk, hogy a lények és tények létezésére nézve három világrendet különböztetünk meg. Azon világrendet, melyet Isten valamely lény teremtésekor a teremtett lény tenné- szetének megfelelőleg megállapított, természeti rendnek ne- vezzük. Azon világrendet, mely a teremtett lény természetét ' Az antecedens és consequens nem időbeli, hanem oki viszonyra vonatkozik szent Tamásnál ezen idézetben.
