Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Sztroiny Antal: A szeplőtelen fogantatás és a Szentírás

414

Azonban ne ígérjünk többet, mint amennyit adhatunk. Jelentsük ki mindjárt, hogy oly kifejezést, mely határozót- tan, szó szerint kimondaná, hogy Isten Anyját az eredeti bűn soha be nem szennyező, a Szentírásban hiába keresünk. De van benne több oly kifejezés, melybó'l a józan ész a hit világának segítségével jogosan hozza le a következte- test, hogy Mária mindenkor, minden tekintetben tiszta, szent és szeplőtelen vala; tehát az eredeti bűn sem szennyezhető be tiszta lelkét.

Alig nyitjuk fel az ószövetségi szentírást, az ó'sevan- géliomon akad meg tekintetünk: Ellenkezést vetek közted és az asszony között, a te ivadékod és az ö ivadéka között; ö megrontja fejedet és te sarka után leselkedel.1

E helyet már az őskeresztények TCQuiTOvayyshov-nak, első örömhírnek nevezték el;2 mert úgy fogták fel, hogy Isten itt a világ Megváltójáról és édesanyjáról szól. így értette mindenkor az egyház és így értették a szentatyák is.

Már peluziumi sz. Izidor 3 így nyilatkozik: »Az asszony amaz ivadéka, kit Isten mint kérlelhetetlen ellenséget állít szembe a kígyóval, a mi Urunk Jézus Krisztus; mert ő valóban asszonynak magzata, egyedül ő származott csupán asszonytól sztizeségének sérelme s férfi magvának közbe- jötte nélkül.« E szavak napnál világosabbak; semmi magya- rázatra nem szorulnak. Ép ily világosak sz. Irén szavai: »Ez ellenkezést önmaga vette föl az IJr, midőn asszonytól emberré lett. 0 tiporta szét a kígyó fejét.«4 Ha sz. Irén nem is említi Mária nevét, fólreismerhetetlenül ő reá cé- loz. És az ő tanúságának igen nagy ereje van, mert az apostolok közvetetlen tanítványaitól tanulta a keresztény hitet. Igaz, ő csak 202-ben halt meg, de a szentatyák idéze- teit sohasem szabad úgy megítélnünk, mintha életök utolsó évében írták volna ama sorokat. Haláluk éve, melyet meg- Móz. I. 3, 15.

8 Perrone, Praelectiones Theol. 1447. s köv. 1. Zádori, Frag- menta Syntagmatis 7.

8 Lopussny, Sermo Acad, de Imm. Cone. 14. 1.

4 Contra Haeres, lib. IV. c. 40.