Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Sztroiny Antal: A szeplőtelen fogantatás és a Szentírás

415

jelölünk, csak azt jelenti, hogy azután nem írták, de írhat- ták előtte pár évtizeddel is.1

így kell megítélnünk sz. Jusztin tanúságát is, ki már 164-ben meghalt: »Tudjuk, hogy az Isten Fia szűztől lett emberré, hogy így az engedetlenség ugyanazon az ríton ér- jen véget, melyen kezdetét vette a kígyó által. Midőn még Éva szűz és romlatlan vala, foganta a kígyó igéjét és nem- zette a bűnt meg a halált. Szűz Mária ellenben méhében foganta Isten örök Igéjét és szülte azt, aki által Isten a kígyót lesújtja.«*

Most még csak azt jegyzem meg, hogy a szentatyák idézeteit ne tekintsük egyes ember bizonyságának. Ok a kor nevében szólnak, a kor felfogásáról és hitéről tesznek tanúságot. És koruk azáltal, hogy műveiket az utódoknak fentartotta, rájok sütötte helyeslő bélyegét.1 2 3

Hivatkozhatnám még Nagy sz. Leo, sz. Ciprián, arany- szájú sz. János, sz. Jeromos, sz. Proklus és más szentatyák szavaira; ők mindnyájan a boldogságos szűz Máriát látták az ősevangéliom asszonyában.4 De azt hiszem, elég e három idézet; világosan láthatjuk belőlök a keresztény őskor hitét.

Nem is lehet keresztény, aki előtt ez ismeretes ne volna; nincs oly igaz katholikus, aki ne találná termesze- tesnek és világosnak e magyarázatot. Már gyermekkorunk- ban feltárták előttünk az első örömhír, a protoevangélium értelmét; e magyarázat azóta mintegy vérünkké vált, szí- vünk-lelkünk rajta csügg és nem szívesen fogadnánk el más értelmezést.

De annak dacára is akadtak olyanok, akik szerették volna elcsavarni az első örömhír értelmét; csupán azért, hogy megsemmisítsék ama következtetést, melyet belőle a szeplőtelen fogantatásra vonhatunk.®

Mielőtt tehát részletesen kifejtjük e jövendölés valódi

1 Székely Ápol. m. 892.

2 Diai. cum Tripli, u. 100.

3 Székely i. m.

1 Perrone i. m. 1448—50. és Lopusny i. m. 14. s köv.

6 Perrone i. m. 1458—60.