Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Sztroiny Antal: A szeplőtelen fogantatás és a Szentírás

A SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS ÉS A SZENTÍRAS.

z 18 5 4-ik évi december hó 8-án egy őskeresztény igazság mint új liitágazat tűnt fel a katholikus világ egén: mint új hitágazat, melyet a kérész- ténység fönnállása óta hitt, a nélkül, hogy hivatalosan tudta volna, hogy azt kell is hinnie. Szíve súgta, szíve sugall atá- nak ellen nem állhatott.

Ez az új hitágazat: Nagyasszonyunk szeplőtelen fogan- tatása.

Ezt a hitágazatot a kereszténység tiszta lelkében vi- selte már az apostolok korában; vérző kebelén ápolgatá a mártírok idejében; gyönyörrel szemlélte az üldözések meg- szüntóvel.

Ezt a hitágazatot teljes odaadással védelmezte az egy- ház, midőn némelyek megtámadták; a pápaság karjain melengeté; s midőn legújabban magát a kereszténységet támadták meg, az egyház szeplőtelen fogantatása ünnepié» megvallásával1 nyert Asszonyától új segélyt.

Erről az új hitágazatról akarok most szólni. Ki aka- rom mutatni, hogy amit a szent hagyomány mindenkor tanított, azt a Szentírás is mindenkor hirdeté: magában foglalja az ó-, magában foglalja az 11 j szövetség is.

1 Orsini, La Yierge 51, 52. 1.