Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
37 IY. A hit két előző tulajdonságából, t. i. a homályos- sági-ól és szabadságból, természetszerű következetességgel folyik a hit negyedik tulajdona, az érdemlegesség. Hogy a hit érdemlegességét, vagyis érdemszerző képességét megért- síik, nézzük előbb röviden: mi az az érdem. Az érdem a jó- cselekedetnek jogos követelése a jutalmazásra; vagy más- ként a jó cselekedettel szerzett jogcim a megjutalmazásra. Az érdemnél tehát két dolognak kell meglennie; t. i. az egyik az, hogy a jó cselekedet arányban álljon a jutalom- mai; a másik pedig az, hogy meglegyen a jutalom követe- léséhez szükséges és szerződésből vagy Ígéretből származó jogcim. Ha mindkettő megvan, vagyis ha a jócselekedet mindkét tekintetben megfelel a követelményeknek: akkor az érdem jogszerű, (meritum condignum), vagyis jogosan követeli a jutalmat. Ha azonban az érdemszerző cselekedet nem felel meg teljesen a követelményeknek, mert egyik vagy másik tekintetben hiányzik valami belőle úgy, hogy e hiányt a jutalmazó jóságának kell pótolnia: akkor az érdemleges cselekedet nem követelheti jogszerűleg a jutalmat, a jutalmazó azonban az ilyen jócselekedetet is méltányolja jóságából. Azért az ilyen érdemet méltányolt érdemnek (meritum congruum) nevezhetjük a jogszerű érdemtől (meri- tum condignum) megkülönböztetve. Az érdemszerző cselekedet továbbá mindig az akarat- tói függ, ámbár közvetetlenül a cselekedetet nem mindig az akarat hozza létre. így a hitnél is a tulaj donképeni hit tényét az értelem hozza létre, de az akarat parancsának hatása alatt, s igy a hit tényét épen ez teszi képessé az érdemszerzésre, hogy az akarat parancsának hatása alatt jön létre az értelemben. _ Hogy a hit jogszerű érdemet szerezzen a hívőnek, szükséges, hogy a hivő kegyelmi állapotban legyen; mert ha bűnös állapotban van, akkor csak méltányolt érdemet szerezhet a hit ténye. A hit jogszerű érdeme továbbá mindig az örök boldogságra tekint, mint jutalomra; a hit méltá- nyolt érdeme pedig csak a megigazolásra irányul, hogy t. i. a bűnös megigazuljon.
