Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

386

vigyázat, számítás jellemzik a nélkül, hogy elleneinek tőr- vetéseire csak egyszer is aknamunkával felelt volna. Mit szóljunk szigoi’ú erkölcséről, nemes egyszerűségéről, eszme- nyileg igaz lelkületéről, remegni nem tudó hősiességéről, nyájas társalgásáról? Mit őszinteségéről, mely az igazság dolgában nem ismert válogatást a korona s koldus közt ? Nyílt könyv volt előtte az emberi benső összes vágyaival, gyöngéivel; föltalálta magát a vész legválságosabb pilla- nataiban is és ha már-már megtörni tetszett az emberi ármány súlya alatt: felkelt újból és újból még edzettebben, még szívósabban küzdve. Ily férfiú méltán ragadhatta ke- zébe az igazság zászlaját, méltán döröghette a kisded hívő sereg fülébe e bátorító szózatot: utánam! Méltán, ;— mon- dóm — hisz varázsszózatának többet köszönhet a sz. ügy diadala Konstantin minden hatalmánál, hisz ő volt magának az igaz tannak személyesítője; hisz ő volt az, ki még szám- kivetésében, rejtekeiben is rettegéssel töltő el elleneit. Csak futólagos pillantást vessünk Athanáz örökbecsű iratainak aranylapjaira: 1 és előttünk áll e férfiú nagyságának, dicső- ségének piedesztálján. Nem is tudja az ember, vájjon a tudó- mány mélységét, a theologiai és profán ismeretekben való jártasságot csodálja-e bennök, avagy az érvelés megdönthe- tetlen erejét? Csodás tisztasággal, világossággal fejti ki Üdvözítőnkről szóló orthodox tant, majd legyőzve az utób- bit, kérlelhetetlenül rántja le a leplet az ariánok dőresé- geiről, elméletöket úgy ecsetelve, mint a nyughatatlan, gő- gös emberi elmének koholmányát, mely nem azt kérdi: Jézus Krisztus miért lett emberré, mikor Isten; hanem a farizeusok kísértésének visszhang] akép: miért lön Istenné, mikor ember? Aztán napnál fényesebben igazolja, hogy Jézus istenségének feladása egy volna a keresztény hit egyéb igazságai fönséges épületének romba döntésével, mert a ke1 Oratio I., II., III. et IY. contra Arianos. Apológiáé c. Aria- nos I., II., III. Epistola de decretis Nicaenae synodi — Historia Aria- norum ad monachos. —• Ep. ad Serapionem de morte Arii. Ep. de syn. Arimini in It. et Seleuciae in Isauria, celebratis.