Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

087

resztóny tan összes ágazatai láncszemekként fonódva egybe, a jelzett pontban bírják alapjokat, tovább menve, eléjök tárja a megváltást: ám tessék megfejteni a kiengesztelés nagy művét, ha Jézus, az édes Üdvözítő nem volt Isten is egyszersmind. Hisz Istennek, mint végtelen lénynek, vég- télén megbántását egyes-egyedül maga Isten tehette jóvá. »Nekünk Megváltóra vala szükségünk, ki öntermószeténél fogva a mi Urunk, hogy a megváltás által ne legyünk új bálvány rabszolgái.« Végül alapjaiban rengeti meg az eret- nek elméletet, kimutatva amaz ellenmondást, melyet főtétele rejteget. Végtelen a végessel nem érintkezhetvén, követke- zéskóp a mindenség megalkotása kizárja Isten közvetlen ténykedését, miért is a világ teremtése közvetetlenül bizonyos középlényhez fűződik s ez a Fiú. íme az ariánizmus sark- igazsága (?). Azonban sajátságos szerintük: a végtelen ve- gessel nem érintkezhetik és mégis az előzővel bizonyos kö- zéplónyt alkottatnak, ki elsősége mellett is: mégis csak teremtmény. Hogyan, hát az utóbbi összefér Isten közve- tetlen tevőségevel? Nem világos ellenmondás-e ez ? Aztán ha az arianizmus a világalkotás eszméjének megtestesítését, bizonyos középlényhez fűzi, az első teremtett lény kétség- kívül hasonló közbenjárót tételez, föl, az utóbbi szintén csak teremtmény lóvén — harmadikat, ez negyediket, s így ha-, ladhatnánk a végtelenig a nélkül, hogy rá !jönnénk amaz összekötő pontra, melynek a Teremtő s a teremtett minden- .ség között végelemzésben saját álláspontjuk szerint is fönn kell forongnia. íme pár eszmetöredók műveiből ama lángéi-, mének, mely előtt hódolva hajolt meg a hívő s melyet csodálva rettegett a hitetlen.

Athanázius székfoglalásával csakhamar egyidejűleg — 323-ban — tért meg a Arius száműzetésből az eretnekség egyéb számkivetett fejeivel. Arius u. i. kétértelmű vallástétellel en- gesztelte meg Konstantint; ámde minden törekvése megtört Athanázius hősies ellenállásán, hogy Alexandria egyházának közösségébe újból felvétessék; a szt. férfiú látta, hogy az egész megtérés nem egyéb a ravasz számítás csalárd játékánál. A lappangó gyűlölség most féktelen dühben, tört ki, nyílt

25*