Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

385 —

udvari ünnepélyek, vendégeskedés válták föl, melyekről c. Ozséb egész elragadtatással ir. A közöröm s lelkesedés e perceiben először fogott itt az egyház és állam szt. frigyre kezet, melynek áldásos gyümölcsei aranybetűkkel örökítvék meg a történelem lapjain.

N. sz. Athanázius. Az egyház további harca az arianismus ellen és győzelme.

Az igazság s hamisság tüzes csatája a nicaeai zsinat- tál korántsem ért véget, nem, sőt inkább nyert terjedettsó- gében, olyannyira: hogy most már egyházi és állami elemek vegyest állottak egymással szemközt. Hosszas volna mind amaz eszközt nem válogató törekvések részletes rajzát nyuj- tani, melyekkel az ariánnsok — a gúny, rágalom, csel- vetés, véres erőszak megvetendő fegyvereit szentesítve — az orthodoxok ügyét megdönteni törekedtek. Hosszas volna mondom, miért is a tusa főbb mozzanataira vetve világot csupán, tárgyunknak megfelelőleg a küzdelem szellemi ré- szenek legnagyobb hősét N. szt. Athanáziust igyekszem ki- domborítani.

A kegyes, szelíd Sándor, Alexandria püspöke, 323-ban hunyta be szemeit. A papság és a nép osztatlan bizalma Athanáziust emelte az elárvult főpapi székbe s az Ur láng- lelkű fölkentjóre e perctől kezdődtek a megpróbáltatás ne- héz napjai. Athanáziust választá a Gondviselés, hogy elszé- leszsze Jézus elleneit; Athanáziusnak jutott a szerencse, hogy élte viruló ifjúságától mind a szemfedőig Jézus isten- ségéért vívott küzdelmek szakadatlan láncolata legyen, mely harcban lángelméjét, roppant tudományát, velők oszlásáig ható dialektikáját, való kér. bölcselő elmeólét a vértanú elszántságával, a hős rettenthetetlenségével, meggyőződése erejével párosítva szállt síkra az élő s írott ige hatalmas fegyverével. Kitartása valóban bámulatos volt; tűrt, szén- vedett; erejét, bizalmát öt ízben való számkivetésének nyomora, keserve sem törhette meg. Tényeit éberség, elő- ,,Hittudományi Folyóirat.‘‘ 1896. 25