Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

370

hogy természetesnek tűnjék fel ama készség, melylyel egy- házfő létére a tagadás szellemének zászlaja alá esküdött. Hisz oly bensőben korának összes téves eszméi termékeny talajra találtak. Tévelye ekkép körvonalazható: Szerinte csupán egy isteni személy vagyon, az Atya; a fiú (lo/og) az egy isteni lényeg járuléka: az Atya bölcsesége, mely Jézus csodás fogantatása után egyesült Üdvözítőnkkel, nem ugyan lényegileg, hanem bizonyos erő képében. Szerinte tehát Jézus csupán ember előlétezós nélkül; ámde erényei s amaz isteni erőnek bennelakozása folytán minden egyéb halandók fölé magasztosítva. E kárhozatos tan, püspök ajkairól hangozva el, képzelhetjük, az igazság hány hívót rendítette meg. Ámde a Gondviselés őrködött — még akkor zsenge egyházunk felett; Kelet főpásztorai, értesülve társuk szomorú bukásáról, sietve gyűltek egybe Antiochiába 265- ben. Pál azonban a zsinat előtt kétszínű magatartásával botlását oly ügyesen palástolá, hogy ártatlannak nyilvání- tották. Egyidőre hát elhárítá fejéről az igazság büntető kezét, de csak azért, hogy aztán kétszeres erővel súlyosod- jék reá. Újabban megidézve: nyilván bevallá tévedését s erősen fogadta jobbulását. Az atyák azonban értesülve ama lázas törekvésről, melylyel Pál — szavát szegve — tévelyét terjeszti: harmadízben gyűltek össze Antiochiában 269-ben ; megjelent Pál is. Malchion, az egykor pogány bölcselő, majd megtérve, ugyanazon egyház presbitere, elegyedett vele vitatkozásba, melyben igazságának tudatában fényes- ékesszólással rántotta le a leplet az álnok férfiú gonosz, terveiről, kárhozatos tévelyéről. A zsinat atyái ekkép Pált hivataláról letették s kiközösítették, tanát pedig átokkal sujták, az egyetemes egyházat pedig a történtekről körlevél Útján értesítették. A makacs eretnek azonban semmikép sem akart engedni, nem távozott a püspöki lakból, sőt Zenóbia, Palmyra királynőjének kegyeit megnyerve s ennek hatalmába vetve bizalmát: remélte ügye sikerét, míg végre Aurélián császár megtörve Zenóbiát, elrendelte, hogy az jogszerű birtokosa Antiochia püspökségének, ki a római