Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről
367 télén értelmének, szeretetének, tevékenységének a végesnél egyéb tárgyat, egyéb célt adni örökre lehetetlen« 1 és miért? Mert vakságukban feledték ama különbséget, ami az ész fölött és aközött, ami az ész ellen van. Azok, kik a Szentháromság hittitkát illetőleg tóvelybe estek, általában két osztályba sorozhatok; az első osztály- beliek az elvont monatheizmust hirdetve, megengedték ugyan a Szentirásban előjövő Atya, Fitt és Szentlélek kité- teleknek személyi különbözetót, ámde tagadták a Fiú és Szentlélek istenségét; míg a második osztály hívei görcsö- sen ragaszkodva az egyistenség elvont egységéhez: elvetet- ték a személyi különbséget. Lássuk az első irány képviselőit. Atalában szólva róluk: Jézus istenségéről szóló tant nem tudván összhang- zásba hozni a monotheizmusról szóló hitágazattal, Krisztus istenségét egyszerűen feladták. Tehát az Üdvözítőt merő embernek tartották, kiben bizonyos isteni erő (Svvceing tov thov) lakozott, mely közelebb fűzé Istenhez s melynélfogva messze kimagaslott Isten minden egyéb küldöttei fölött. (Innen nevök: dinamista antitrinitariusok). Ez eretnek tan főbb védelmezői: Theodotus bizánci tímár, ki jeles szellemi tulajdonokkal s tágas ismeretkörrel dicsekedhetett. Márk Aurél (161—180.) alatt kitört véres üldözésben megtagadta Krisztust. Botlá- sáórt kérdőre vonatván, tagadta bűnösségét, mert hisz’ — kérkedett vakmerőn — mindössze csak ,embert1 tagadott meg. Rendszeres fellépése azonban későbbre, 192-re esik. Ugyanis kárhozatos állításaiért az egyház kebeléből kizá- ratván, Rómába jött, hol kétszínűségével befészkelte magát a keresztények kegyeibe. Később aztán leálcáztatván, Viktor pápa szintén átokkal sújtotta, mint olyant, ki Üvözítőnknek pusztán emberségét tanítá, elvetve istenségét; noha — Tér- tullián tanúsága szerint2 — Jézus természetfölötti úton 1 »A kereszténység és korunk«. III. k. 30. 1. י »De praescript. haer.« c. 53. » . . . doctrinam, introduxit, qua Christum hominem tantummodo diceret, Deum autem illum nega-