Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

365

turnin, Tacian és Marcion. Míg az előzők rendszerén szer- telenűl erős vonásokban tetszik fel a platonizmus hatása, addig az utóbbiak elméletében kiválólag a szomszéd perzsák dualizmusa domborodik ki éles körvonalozással.

A gnoszticizmus tűzként terjedt szerte, főkép Egiptom és Szíriában tett nagy hódítást olyannyira, hogy a két tar- tomány valóságos fészkévé vált az eretnekségnek. Kutatva e kárhozatos tévely rohamos terjedésének okát, az emberi elme fölfuvalkodottságát, majd természetünk érzékiségét s ama gyengeségét kell ilyenül elfogadni, mely szerint meg- csontosodott nézeteinktől oly nehéz elszakadni. Kelet népé- nek úgyszólván javarésze, összes rétege telve volt pogány bölcseletből szítt eszmékkel; midőn az új üdv hajnala föl- derült, epedve karolták át a Jézus hozta igazságot, ámde anélkül, hogy válni tudtak volna nézeteiktől, melyek homlok- egyenest ellenkeztek az isteni kinyilatkoztatással.

Egyházunk első századait a gnosztikusokkal folytatott vita s harc tölti be. Mert noha oly sok sebtől vérzett is az Üdvözítő jegyese: nem nézte tétlenül dúlásaikat. Uj hősök támadtak az apostolok porából: az egyházatyák, kik tudományuk súlyával, tollúk élével s ékesszólásuk varázsá- val vetettek gátat az általános pusztításnak. Olvassuk csak Tertullián könyvét: »De praescriptionibus adversus haere- ticos« s egyéb iratait, minő éleseimével boncolgatja s teszi semmivé a gnosztikusok állításait! Fussuk át szt. Irén »Contra Haereses« c. művének egyes szakaszait, minő érvelést találunk bennök! Szerinte nem tudjuk: a meggyő- ződés erejét avagy velők oszlásáig ható bizonyítókait cső- dáljuk-e inkább, hogy ne is említsem Epifánt, alexandriai Kelement. A gnosztikus viták különben a második század folyamán érték el tetőpontjukat, innen hovatovább halvá- nyúltak az egyház erélyes küzdelme folytán; végső nyo- maikra a hatodik században akadunk, aztán elmosódtak örökre.