Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól

33

Hogy hitünk valóban szabad a második tekintetben vett szabadság értelmében is, ezt előre megmondá már Krisztus Urunk, midőn így szólt apostolaihoz:1 »Aki hisz, és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, az elkárhozik.« Mert jutalmazni vagy büntetni csak szabad tényt lehet. Szent Pál pedig így panaszkodik a rómaiakhoz irt levelében:2 »De nem engedelmeskednek az evangeliom- nak. Azért módja Izaias: Uram! ki hisz a mi hallomásunk- nak?« Már pedig engedelmeskedni, vagy nem engedelmes- kedni akaratunktól függ. Ugyanezt a szabadságot tanítják az egyházatyák is.

így szent Ágoston következőleg nyilatkozik:3 »Intrare quisquis in Ecclesiam potest nolens, accedere ad altare potest nolens, accipere potest sacramentum nolens, credere non potest nisi volens.« Másutt így szól:4 »Vide nunc, utrum quisque credat, si noluerit; aut non credat, si voluerit. Quod siabsur- ditm est: quid est enim credere, nisi consentire verum esse, quod dicitur ? consensio autem utique volentis est: pro- fecto fides in potestate est.« Vitálishoz írt levelében, hol a katholikus tanokat sorolja el, a tizedik tannál így ír:5 »Scimus eos, qui corde proprio credunt in Dominum, sua id facere voluntate ac libero arbitrio.«

Szent Bernárd ezt ׳ mondja:6 »Fides est voluntaria quaedam et certa praelibatio necdum propalatae veritatis.«

Szent Tamás nagyon sok helyen és világosan tanítja a hit szabadságát, s ezt így magyarázza meg:7 »In seien- tia duo possunt considerari, scilicet ipse assensus scientis in rem scitam, et consideratio rei scitae. Assensus autem scientiae non subiicitur libero arbitrio, quia sciens cogitur ad assentiendum per efficaciam demonstrationis; et ideo

> Márk. 16, 16.

2 Bom. 10, 16.

3 Tract. 26. in Joan. n. 2.

4 Liter de spir. et lit. n. 54.

6 Epla 217. ad Vital. Carth. n. 16.

6 De consid. 1. 5. c. 3.

7 2. 2. q. 2. a. 9. ad 2.

,,Hittudományi Folyóirat■“ 1896.

3