Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Imáink magyarításához

32 •2

meg: »Atyádat, anyádat tiszteljed, liogy jól legyen dolgod e földön és hosszú életű légy.« Ez már igazán újítás és a szentírási szöveggel épen nem egyezik. Nem maga a szőve- gezés ellen volna kifogásom, hiszen önmagában megállhatna, hanem a szentírástól mégis messze áll. A Káldi-fordítás a mi szövegünkkel egyező. Ezt csak azért jegyzem meg, mert hiszen a tízparancsolat ezen formája is régi. De a mi szőve- günk és a propositio között az a különbség is fölmerül, hogy ez utóbbiból hiányzik: »melyet a te urad Istened ad te neked.« A többi parancsolatnál az isteni jutalom nem említ- tetik, ennél meg épen lényeges. Értem én, hogy az eltérés okául körülbelül az szolgálhatott, hogy a mi szövegünkben csak az áll: »hogy hosszú életű lehess e földön«, ami a mai reális gondokozású korban talán kifogásra ad okot. Igaz. hogy a hosszú élet viszonylagos jó. de annak jóllétét kiemeli az a hozzátoldás: »melyet a te Urad Istened ad te neked.« Isten a szülők tiszteletéért rossz jutalmat nem adhat. Tehát az eredeti szöveg annyiban is jobb, mert a jutalom várása egye- dűl Istenre vonatkozik. Ami pedig a propositió indokolásánál helyesebb. És én a katekizmusokban tényleg úgy találom, hogy ezt a jutalmat igen is ki szokták emelni és pedig mint isteni jutalmat, ami a propositióban pedig nincs hangsúlyozva.

A hetedik parancsban a »ne orozz« helyébe a »ne lopj«-ot ajánlja azon okból, mert azon igét a gyermek nem ismeri. Annyi bizonyos, hogy a legtöbb gyermek fogalmi köréből, legalább addig, míg meg nem mondjuk, hogy orozni = lopni, hiányzik, de nem hiányzik a közélet szótárából. Bátran megtarthatjuk a régit is. A szentírási fordításokban is az orozni szót találjuk.

A kilencedik parancsból a »bűnre« szót hagyja ki. E nélkül pedig én a szöveget csonkának találom. Sokkal világosabb és határozottabb a használt szöveg: »Felebarátod feleségét bűnre ne kívánjad.« Lehet, hogy a mai illedelem- hajhászó korban, mely a bűnnek, különösen a paráznasági és házasságtörési bűnnek csak nevétől undorodik, de a végre- hajtást még dicsekvésre méltónak is találja, a proponált szöveg simábbnak tűnik föl; mégis fölöslegesnek találom a