Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Imáink magyarításához

316

Párhuzamosítom az eredeti latin szöveget, s a véle- menyem szerint való magyar átdolgozást, mely érdemileg a 3-ik és 4-ik zavaros szakaszt illeti:

1. Statutos Ecclesiae festos dies celebrato.

2. Sacrum misae officium die- bus festis reverenter au- dito.

3. Indicta certis diebus jeju- nia et a quibusdam cibis a bstinentiam observato.

4. Peccata tua sacerdoti pro- prio, aut alteri cum ejus facultate singulis annis confitetor et Sacrosanctam Eucharistiam ad minimum semel in anno, idque circa festum Pachae sumito.

5. Diebus ab Ecclesia inter- dictis nuptias ne celebrato.

1. Az anyaszentegyház szabott ünnepeit megüljed.

2. Ünnepen hallgass misét be- csületesen.

3. Bizonyos megliag yott (vagy parancsolt) napoleon böjtölj és némely ételtől tartózlcodjál.

4. Évenkint gyónjál meg tör- vényes lelkiatyádnak és leg- alább egyszer, húsvét táján pedig, áldozzál (vagy: bü- neidet évem kint gyónd meg és legalább egyszer, húsvét táján vedd magadhoz az 01- táriszentséget.)

5. Egyházilag tilos napokon ne lakodálmaskodjál.

Megokolás. 1. »Statutos dies festos« törvényszakaszt így fordítni és alkalmazni: »szokott ünnepnapjait« helytelen. Ünnepeink tételes rendelkezésen, megszabáson alapulnak.

4. ». . . . sacerdoti proprio, aut alteri cum ejus facultate« kitételt, melynek tartalmát képező intézkedést a kényszerítő körülményekből folyó jogszokás hatályon kívül helyezett, az eddig használatos magyar fordítás ezzel a logikátlan, pleonastikus, törlendő pótlókkal helyettesítő: ». . . az anya- szentegyház törvénye szerint való egyházi embernek . . .« stb. Hát van egyházi emberünk nem az anyaszentegyház törvénye szerint való is ? »Az anyaszentegyház törvénye szerint való« kitétel talán a jurisdictio szükségét fejezi ki, avagy az illetékes, saját lelkészséget? Mind a két dolog érdemére nézve elég ez az egyetlen szó: törvényes■ Minek nehezíteni, főkép az amúgy is gyönge agyú gyermek emlézni